Téli Balaton - Olvad a hó

Nagy Bandó András                                                                                                         

Jegesedik a Balaton,
nyekereg a nád,
rigó pattog kinn a parton,
didereg a rák.

Csupa jeges a Balaton,
kavarog a szél,
gyöngyszemek a jégcsapokon,
fagyos ez a tél.

Hóborított a Badacsony,
leszakad az ég,
ripeg-ropog a Balaton,
repedez a jég.

***
Olvad a hó                                                                                                                            

Reccsen a tó vize,
olvad a hó,
roppan az ág hegye,
rajta rigó.

Röppen a nádról az
árva veréb,
ágyba bújok veled,
mára elég.

A kék tölgyfa


Júlia éppen tizedik születésnapját ünnepelte. Most már úgy érezte, hogy felnőtt lány lett, és ezért szeretett volna egyedül sétálni az erdőben.

Az édesanyja ezt mondta neki:
-Elmehetsz sétálni, de ne menj be messze az erdőbe, és semmi esetre se állj meg a kék levelű nagy tölgyfa alatt.
Júlia kíváncsi lett és megkérdezte:
-Anyu, mond meg nekem, miért nem szabad a kék levelű nagy tölgyfához mennem?
-Azért, mert kék leveli vannak, és ez a fa más, mint a többi zöld levelű tölgyfa...De most már ne kérdezősködj tovább! Azért vidd magaddal Bodrit, hátha szükséged lesz rá!

Bodrinak sem kellett kétszer mondani. Már ott állt az ajtó előtt, és a farkát csóválva élénken ugatott, ami tőle szokatlan volt. Talán megérzett valamit?

Júlia fogott egy kosarat, és hű társával, a nagy Bodrival elindult az erdőbe. Hamar elfelejtette édesanyja intelmeit, és messze elbarangolt az erdőbe. Egyszer csak a kék levelű nagy tölgyfa alatt találta magát. Gyönyörű látvány volt!
Mi lehet ezen olyan veszélyes?

Júlia körültáncolta a fa törzsét. Szedett néhány levelet is, amelyek olyan színűek voltak, mint az ég kékje. Készített is belőlük egy szép koronát.

De egyszer csak mély hangot hallott. A tölgyfa szólt hozzá:
-Júlia, te kis szófogadatlan! Most a csapdámba estél! A szépségem elrejti a veszélyt, ami rád leselkedik! Nem fogadtad meg édesanyád intelmeit, most megnézheted magad! Mostantól te is olyan kék leszel, mint én.

Júlia rápillantott kék bőrére, és ijedten kérdezte meg:
-Ilyen maradok egész életembe?
-Nem, de a varázslattól csak akkor szabadulsz meg, ha valaki annyira szeretni fog, hogy magára vállalja kék színedet.

Amikor Júlia hazatért, édesanyja nagyon szomorú lett. Megszidta és szemrehányást tett neki a szófogadatlanságáért. És ez még nem volt minden. Júliát csúfolták és kinevették az osztálytársai, édesanyja pedig többé nem ölelte át, és még a legjobb barátnői is elkerülték őt. Nagyon egyedül lett, sokat sírt, és kék szeméből gyakran folytak kék könnyek.

Egy napon Bodri odament hozzá, és szomorú szemével gyengéden ránézett. Júlia átölelte őt, és arcát a bundájába rejtette.
-Drága Bodri kutyám, te vagy az egyetlen, aki még szeret engem...
És ekkor csoda történet, a hű pajtása budája kékre változott, az ő bőre pedig ismét olyan lett mint régen, mielőtt a kék levelű nagy tölgyfával találkozott....

VÉGE

Hatodik fejezet

amelyben Fülesnek születésnapja van,
és két ajándékot is kap


 Füles, Öreg Szürke Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben.
-Nagyképűség - mondta. - ez a helyes kifejezés. Nagyképűség, ez az én bajom.
Megfordult, és lassan leballagott vagy húsz lépést, betottyant a vízbe, átsétált a folyón, s a túlsó parton lassan visszaballagott.
Akkor megint megnézte magát a vízben.
-Mindjárt gondoltam - jegyezte meg. - Ez a profilom se jobb.
De ki törődik vele? Senki, Nagyképűség. Mondom.

Valami reccsent mögötte, és a sűrűből előjött Micimackó.
-Jó reggelt, Füles! - mondta Micimackó.
-Jó reggelt, Mackó! - mondta mélán Füles. - Ha erről egyáltalán lehet szó a mai időkben. A magam részéről erősen kétlem. De semmi. Szót sem érdemel. Bocsánat.
-No mi baj már megint?
-Semmi, Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi az egész.
-Mit nem tud? - kérdezte Mackó, és megdörgölte az orrát.
-Mulatni. Vidulni. Énekelni és táncolni. Itt van a kutya eltemetve.
-Vagy úgy-mondta Mackó. Gondolkodott, hosszasan. Aztán megkérdezte: - Melyik kutya?
-Az a kutya, azzal a kutya jókedvvel - magyarázta borongva Füles. - Nem panaszképpen mondom. Csak úgy. Nem tesz semmit.
Mackó leült egy lapos kőre, és eltűnődött. Olyan volt ez az egész dolog a számára, mint egy képrejtvény. Sose volt nagy rejtvényfejtő. Lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs. Inkább énekelni szeretett.
Így hát most is rákezdte:
Nyáron nyaralok, télen telelek,
a Trotechnikus, az mindig Elek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
Ez volt az első szakasz. Mikor befejezte, várt egy kicsit, de mert Fülesnek nem volt ellenvetése, azt biztatásnak vette, a belefogott a második szakaszba:
Nyáron nyaralok, télen telelek,
ki mézet ad, azzal nem perelelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek. 
Füles még most se szólt semmit, így hát a harmadik szakaszt is elénekelte:
Nyáron nyaralok, télen telelek,
villanyt a fára ingyen szerelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.
-Nagyon helyes - szólt Füles.-Te csak énekelj! Tralala. Örülj az életnek!
-Örülök is.
-Van,aki tud.
-Mi baj?
-Mi lenne?
-Olyan bánatos vagy.
-Bánatos? Miért lennék én bánatos? Születésnapom van. Az év legboldogabb napja.
-Születésnapod van?-mondta Mackó örömteljes meglepetéssel.
-Nagyon természetes. Nem látod? Nézd csak a sok születésnapi ajándékot, amit kaptam.
-És gúnyosan kinyújtotta a lábát.-Látod? Mennyi torta meg töltött csokoládé.

Mackó jobbra nézett, aztán balra.
-Ajándék? Torta? Csokoládé? Hol?
-Hát nem látod?
-Nem én.
-Én se - mondta Füles. - Ez csak olyan tréfa volt. Vicc. Haha!
Mackó megvakarta a fejét, nem tetszett neki a dolog.
-De igazán születésnapod van?-kérdezte aztán gyanakodva.
-Bizony.
-Hát akkor -gratulálok. Még sok-sok születésnapot!
-Neked is, Micimackó.
-De nekem nincs születésnapom.
-Nincs is. Csak nekem van.
-Akkor hát miért gratulálsz nekem?
-Miért ne? Remélem, nem akarod magad rosszul érezni az én születésnapomon?!
-Ó, akkor értem...
-Elég baj - mondta Füles most már végképpen letörve-, hogy én ilyen piszokul érzem magam a tulajdon születésnapomon. Se ajándék, se csokoládé, se torta gyertyával, még csak egy nyavalyás üdvözlő táviratot se kaptam...Legalább más ne érezze rosszul magát, ez minden, amit várok...
Ez sok volt Micimackó gyenge szívének.
-Várj meg itt! - szólt gyorsan, sarkon fordult, s iszkolt haza, ahogy csak szusszal bírta; úgy érezte, akárhonnan, akárhogy, meg kell ajándékoznia valamivel szegény Fülest.

Lakása előtt ott találta Malackát. Fel-felugrált az ajtó előtt, hogy elérje a csengőt, de nem érte el.
-Hé, Malacka! -kiáltott rá.
-szervusz, Micimackó!
-Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske?
-El akarom érni a csengőt -mondta Malacka. -Éppen most érkeztem ide a látogatásodra.
-Majd én csengetek helyetted - mondta Micimackó előzékenyen. El is érte a csengőt, és csengetett. -Épp most beszéltem Fülessel-beszélt közben-, szegény Füles nagyon rossz lelkiállapotban leledzik. születésnapja van, senki a füle botját se mozgatja, észre se vették, és nagyon a szívére vette ezt a közönyt...
Ejnye, senki se felel a csöngetésre?
-De Mackó -mondta Malacka-, már hogy felelnének? Hisz ez a te lakásod.
-Persze, persze...No, akkor kerüljünk beljebb.

Bementek. Mackó első dolga volt odamenni az almáriumhoz, megnézni, maradt-e még egy kis méz a csuporban. Még volt egy kevés.
-Ezt odaadom Fülesnek -magyarázta - ajándékba. Te mit adsz neki?
-Nem lehetne úgy, hogy én is ezt adom?
Mondjuk, a kettőnk ajándéka.
-Nem. Ez nem  egy jó megoldás.
-Jó, hát én viszek neki egy léggömböt. Van még egy a múlt heti mulatságból. Mindjárt haza is futok érte.
-Látod, Malacka, ez nagyon jó ötlet. Ennek biztosan nagyon fog örülni szegény Füles, menten jókedve támad. Egy szép léggömb igazán nem ronthatja el az ember kedvét.
Malacka eltotyogott. Micimackó is elindult ellenkező irányban a mézes csuporral.

Meleg nap volt, s az út hosszúnak tűnt. Felét se járta be, mikor valami cudar érzés kerítette hatalmába. A füle tövén kaparászott, valami az orrát csiklandozta, még a füle is viszketett tőle. Mintha valaki noszogatta volna belülről: "Na, Mackó, mi lesz?"

"Ejnye, ejnye - csóválta a fejét. - Nem tudtam, hogy ilyen hosszú ez az út...." -Így hát letelepedett, és levette a csupor fedelét. "Még jó, hogy ezt magammal hoztam - gondolta. -Sok mackót ismerek, akiben nem lett volna ennyi előrelátás, hogy efféle elemózsiát vigyen magával az útra." - S már nyalogatta is a mézet, bedugva fejét a csuporba.

-Lássuk csak - mondta elégedetten, mikor az utolsó csöppet is felnyalta-, hová is indultam? Ahá, Füleshez.- Fürgén felugrott.

Aztán egyszerre csak eszébe jutott a dolog. Hiszen utolsó cseppig megette Füles születésnapi ajándékát!

"Bosszantó!-csóválta a fejét. - Most mit tegyek? valamit mégis kell kapnia tőlem!"

Darabig semmi se jutott az eszébe. Aztán gondolkodni kezdett.

"Végre is ez a csupor nagyon szemrevaló kis csupor, még akkor is, ha nincs benne méz. Majd tisztára mosom, ráírok valami kedveset, mondjuk: >Sok ilyen boldog születésnapot még!< Füles sok mindenre használhat egy ilyen szemrevaló kis csuprot."

S mivel éppen a Százholdas Pagony előtt haladt el, betérült egy percre Bagolyhoz.
-Jó reggelt, Bagoly!
-Jó reggelt, Mackó!
-Gratulálok neked Füles születésnapjához-mondta Micimackó.
-Születésnapja van?
-Mit kap tőled, Bagoly?
-És te mit adtál neki, Mackó?
-Egy nagyon szemrevaló kis csuprot, amiben mindenfélét lehet tartani...izé...varrótűt meg olyan...izé...gombokat, esetleg - mondta Mackó bizonytalanul.
-Ez az? - kérdezte Bagoly, és kivette Micimackó mancsából.
-Igen, és meg akarlak kérdezni...
-Ebben mézet tartottak-mondta Bagoly.
-akármit lehet benne tartani -mondta Mackó gyorsan. - Roppant praktikus és hasznos kis csupor ez, azám! -tette hozzá dicsekedve, de nem őszintén.- És azt akarom kérdezni....
-Esetleg írhatsz rá valami üdvözletet.
-Éppen ez az, magam is így gondoltam. nem volnál olyan kedves felírni rá: "Sok ilyen boldog születésnapot kívánok: Micimackó" ?
-Nagyon kedves kis csupor -mondta Bagoly. -nem lehetne úgy csinálni, hogy én is ezt adom neki? Mint a kettőnk ajándékát.
-Nem - mondta Mackó -, ez nem megoldás. Várj, megmosom egy kicsit, aztán majd ráírod.
S már ment is a mosdóhoz, kimosta a csuprot, meg is törülgette. Bagoly közben a ceruzáját nyálazta.
-Mond csak, Mackó, tudsz te olvasni? - kérdezte könnyedén, de kissé szorongva. -Csak azért kérdem, mert az ajtómon két felirat van, ezeket Róbert Gida írta. El tudod olvasni?
-Hogyne! Róbert Gida megmondta nekem, mit írt, és azóta nagyon jól el tudom olvasni.
Erre aztán Bagoly írni kezdett. Ezt írta:

MG SK LYN BLDG SZLTSNPT KVNK.

Mackó álmélkodva és tisztelettel nézte.
-Csak egy rövid és tömör gratulációt írtam -vetette oda Bagoly könnyedén.
-Elég hosszú-bólintott Mackó elismerően.
-Tulajdonképpen ...igen, hm...elég hosszút is írtam....
Éppen elég ceruzát fogyaszt el egy ilyen hosszabb gratuláció.