Csörög a patak, szól a kakukk

Vajda János

Indulnak már a barna felhők,
az ég maholnap tiszta lesz.
A nap kisüt, és örömében
csorogva sír a házeresz.

Majd eljön a víg fecske, gólya,
és föllármázzák a falut.
Majd verni kezd az erdő szíve,
csörg a patak, szól a kakukk.

Majd jelt ad a kis dalkarmester:
a csalogány a lombokon;
és szól a dal, és égen földön
áll a közös lakodalom.

Majd belerikkan a rigó is,
és mondja: Rajta, rajta, mind,
siessetek szeretni, élni,
hamar, hamar, tél lesz megint!

S majd illatoznak a virágok,
szeretnek mind az emberek;
szeret majd minden nyakra-főre,
a pillangók és a - legyek...

Majd a legelső napsugár
kinyitja ablakom;
kiröpülök, mint a madár,
és járok szabadon.

Mikor a nap süt az égen, 
kígyó jár a zöld levélen.
És irigyen sziszeg alant;
búg fölötte vadgalamb.

A harkály a cser oldalán 
incselegve kopogtat,
ha szórakozva mondanám
a hamisnak: szabad.

Nézd az égen a borúból
kimosolygó csillagot:
még előbb felhő takarta,
s mégis oly szépen ragyog!

Száll a hegyre barna felhő,
zúg alatta már az erdő.
Észrevétlen langy lehellet
rázza a faleveleket.


Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

A MAGÁNYOS HÓEMBER

MIKULÁS EREDETE