2012. 04. 27.

Anyák napjára




József Attila

 Mama

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindíg, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra.

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő -

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.

(1934. okt.)


2012. 04. 21.

Csörög a patak, szól a kakukk

Vajda János

Indulnak már a barna felhők,
az ég maholnap tiszta lesz.
A nap kisüt, és örömében
csorogva sír a házeresz.

Majd eljön a víg fecske, gólya,
és föllármázzák a falut.
Majd verni kezd az erdő szíve,
csörg a patak, szól a kakukk.

Majd jelt ad a kis dalkarmester:
a csalogány a lombokon;
és szól a dal, és égen földön
áll a közös lakodalom.

Majd belerikkan a rigó is,
és mondja: Rajta, rajta, mind,
siessetek szeretni, élni,
hamar, hamar, tél lesz megint!

S majd illatoznak a virágok,
szeretnek mind az emberek;
szeret majd minden nyakra-főre,
a pillangók és a - legyek...

Majd a legelső napsugár
kinyitja ablakom;
kiröpülök, mint a madár,
és járok szabadon.

Mikor a nap süt az égen, 
kígyó jár a zöld levélen.
És irigyen sziszeg alant;
búg fölötte vadgalamb.

A harkály a cser oldalán 
incselegve kopogtat,
ha szórakozva mondanám
a hamisnak: szabad.

Nézd az égen a borúból
kimosolygó csillagot:
még előbb felhő takarta,
s mégis oly szépen ragyog!

Száll a hegyre barna felhő,
zúg alatta már az erdő.
Észrevétlen langy lehellet
rázza a faleveleket.


2012. 04. 11.

Hogyan mentette meg Rumli a mályvatündéreket?


Mesék a kertből (Kalóz Edit meséje)



A kertben nyílnak a mályvák, világos- és sötétrózsa-színek, egészen a bíborvörösig. És fehérek. A mályvarózsában laknak a mályvatündérek. Nagyon picik, olyanok, mint egy-egy kisebb szitakötő. Néha fel is ülnek a szitakötőkre, mert nagyon könnyűek, és szállnak fel, magasra, egészen a szivárványig.Tudvalevő, hogy nincsen szivárvány eső, meg Napocska nélkül.

A következő történet is egy szivárványos napon esett meg.Ezen a napon elkezdett esni az eső, hirtelen jött nyárizápor volt, egyik lába itt, a másik ott. A mályvatündérek az eső előtt azzal szórakoztak, hogy nagyon apró üveggolyókkal dobálták a macskákat. Most éppen Rumli heveredett a mályvabokor árnyékába,hogy nyugodtan átaludja a nap legmelegebb részét.Éppen átadta magát a zavartalan pihenésnek – ez a macskáknál nagyon könnyen megy -, amikor három rendetlen mályvatündér kiült a Rumli fölé hajló mályvabokor egyik virágának szélére.

Vihorásztak,lökdösődtek, sutyorogtak, amikor észrevették a szendergő macskát.Egymásra néztek, és már röpültek is az üveggolyócskák. Eleinte csak a farkát célozták, és nagyot nevettek, ha Rumli lustán csapott egyet vele. Aztán felbátorodtak, és a hátára, meg a lábára záporoztak a lövedékek. Ekkor már fél szemét is kinyitotta Rumli, de lusta volt, nagyon!

A tündérek ezután már nagyon szemtelenek lettek! Rumli fejét kezdték dobálni! A fülét, az orrát, és ami-kor az egyik üveggolyó a szeme alatti érzékeny területen csípte meg, Rumli fölpattant, fújt egy nagyot a tündérekre, és elvonult a kert egyik távoli zugába, a bodzafa alá. Ekkor – szinte a semmiből – ott termett egy felhő,nőtt-növekedett,keveredett-kavarodott, szürkült-feketedett. Egyet-kettőt dördült is, villámlott is, hogy erejét fitogtassa, de eztán – mivel csak nyári zápor-záporocska volt – elkezdett esni az eső.

Eleinte ezen is csak nevettek a tündérek. De amikor egyre sűrűbben, és egyre nagyobb csöppekben kezdett el esni, megszeppentek. Gondoljatok csak bele! Egy mályvatündérnek olyan az esőcsepp, mintha egy dézsa víz zúdulna a nyakunkba! A vihogásból kapkodás lett, a sutyorgásból ijedtség, aztán jajgatás. Mert ömlött az eső, és egy pillanat alatt csúszós lett a mályva szirma! A tündérek nem tudtak visszamászni biztonságos és kényelmes mályvavirág mélyi házacskájukba! Egy ideig kapaszkodtak a virágsziromba, aztán egymásba, de mivel a szélén ültek, csúsztak, egyre csúsztak lefelé!

Elrepülni sem tudtak, teljesen elázott a szárnyuk. Szitakötő sem járt arrafelé, mindenki elbújt az eső elől. A legnagyobb baj az volt, hogy éppen alattuk zubogott az eső a csatornából az esővíz gyűjtő hordóba! A hordó egy perc alatt megtelt vízzel, a tündérek pedig már csak fél kezükkel kapaszkodtak, aztán már azzal sem! Nagyot sikoltottak, és belepottyantak a vízbe. Ebben a pillanatban kászálódott fel Rumli, hogy a lassan beázó bodzafa alól szárazabb helyre szaladjon. Mivel nagyon jó a füle, meghallotta a sikolyt. Először tétovázott, de mivel kíváncsi volt, gyorsan odarohant a dézsához. Ezt hallotta:
– Segítség! - gluty, blugy, bugyogott a víz a hordóban.- Elsüllyedüüüünk!!

Rumli egyből tudta miről van szó!Fölpattant a hordó szélére – nem volt könnyű a vékonyés síkos peremen egyensúlyozni!A legjobbkor érkezett! A tündérek már teljesen kifárad-tak, ráadásul a beömlő esővíz örvényt kavart a hordó-ban.Rumli belógatta farkát a vízbe, és amikor az örvény arra sodorta a három tündért, így kiáltott:– Kapaszkodjatok!
Most!! Aztán leugrott velük a fűbe, a tündérek elterültek, moc-canni sem tudtak.Eddigre – csodák csodája – kisütött a Nap! Az eső márcsak csepergett. Szivárvány ragyogott az égen! Rumli addig melengette a tündéreket, amíg teljesen megszá-radtak. Ettől a naptól fogva jó barátok lettek, a mályva-tündérek pedig azóta nem dobálnak meg senkit üveg golyóval.

Forrás: illoolajok.hu

2012. 04. 04.

Húsvét

NAGYON BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK SZERETETTEL KEDVES OLVASÓ!

KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM TARTASZ!

Ajánló!

Látogass el ide is:






Képek forrás oldala: http://riatar.atw.hu/