Családi kör


Arany János




Este van, este van: ki-ki nyugalomba! 
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.

Mintha lába kelne valamennyi rögnek, 
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdaasszony éppen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.

Ballag egy cica is - bogarászni resttel -
Óvakodva lépked hosszan elnyúlt testtel.
Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen 
Egy iramodással a pitvarban terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye 
Oly hívogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja.

Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyül a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Pendül a kapa most, letéve a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.

Rettenve sikolt fel, amelyik belé nyúl:
Jaj! valami ördög...vagy ha nem,
hát...kis nyúl!
Lesz öröm: aludni se tudnak az éjjel,
Kínálják erősen káposzta levéllel.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerű étket.

Maga evett ő már, a gyereke sem éhes,
De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes!"
Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.

Este van, este van...a tűz sem világít,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik éppen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.

Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

TÁLTOS JANKÓ

Grimm legszebb meséi: HAMUPIPŐKE