Hatodik fejezet

amelyben Fülesnek
születésnapja van,
és két ajándékot is kap


Füles, Öreg Szürke Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben.
-Nagyképűség - mondta. - Ez a helyes kifejezés. Nagyképűség, ez az én bajom.
Megfordult, és lassan leballagott vagy húsz lépést, betottyant a vízbe, átsétált a folyón, s a túlsó parton lassan visszaballagott.
Akkor megint megnézte magát a vízben.
-Mindjárt gondolta - jegyezte meg. - Ez a profilom se jobb. De ki törődik vele? Senki, Nagyképűség. Mondom.
Valami reccsent mögötte, és a sűrűből előjött Micimackó.
-Jó reggelt, Füles! - mondta Micimackó.
-Jó reggelt, Mackó!- mondta mélán Füles. - Ha erről egyáltalán lehet szó a mai időkben. A magam részéről erősen kétlem. De semmi. szót sem érdemel. Bocsánat.
-No mi baj már megint?
-Semmi, Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi az egész.
-Mit nem tud?-kérdezte Mackó, és megdörgölte az orrát.
-Mulatni. Vidulni. Énekelni és táncolni. Itt van a kutya eltemetve.
-Vagy úgy - mondta Mackó. Gondolkodott, hosszasan. Aztán megkérdezte: - Melyik kutya?
-Az a kutya, azzal a kutya jókedvvel - magyarázta borongva Füles. - Nem panaszképpen mondom. Csak úgy. Nem tesz semmit.

Mackó leült egy lapos kőre, és eltűnődött. Olyan volt ez az egész dolog a számára, mint egy képrejtvény. Sose volt nagy rejtvényfejtő. Lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs. Inkább énekelni szeretett.
Így hát most is rákezdte:

Nyáron nyaralok, télen telelek
a Trotechnikus, az mindig Elek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.


Ez volt az első szakasz. Mikor befejezte, várt egy kicsit, de mert Fülesnek nem volt ellenvetése, azt biztatásnak vette, s belefogott a második szakaszba:

Nyáron nyaralok, télen telelek,
ki mézet ad, azzal nem perelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.


Füles még most se szólt semmit, így hát a harmadik szakaszt is elénekelte:

Nyáron nyaralok, télen telelek,
villanyt a fára ingyen szerelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.


-Nagyon helyes - szólt füles. - Te csak énekelj! Tralala. Örülj az életnek!
-Örülök is.
-Van, aki tud.
-Mi baj?
-Mi lenne?
-Olyan bánatos vagy.
-Bánatos? Miért lennék én bánatos? Születésnapom van. Az év legboldogabb napja.
-Születésnapod van? - mondta Mackó örömteljes meglepetéssel.
-Nagyon természetes. Nem látod? Nézd csak a sok születésnapi ajándékot, amit kaptam.
-És gúnyosan kinyújtotta a lábát. -Látod? Mennyi torta meg töltött csokoládé.

Mackó jobbra nézett, aztán balra.
-Ajándék? Torta? Csokoládé? Hol?
-Hát nem látod?
-Nem én.
-Én se - mondta Füles. -Ez csak olyan tréfa volt. Vicc. Haha!
Mackó megvakarta a fejét, nem tetszett neki a dolog.
-De igazán születésnapod van? - kérdezte aztán gyanakodva.
-Bizony.
-Hát akkor - gratulálok. Még sok-sok születésnapot!
-Neked is, Micimackó.
-De nekem nincs születésnapom.
-Nincs is. Csak nekem van.
-Akkor hát miért gratulálsz nekem?
-Miért ne? Remélem, nem akarod magad rosszul érezni az én születésnapomon?!
-Ó, akkor értem...
-Elég baj - mondta Füles most már végképpen letörve-, hogy én ilyen piszokul érzem magam a tulajdon születésnapomon. Se ajándék, se csokoládé, se torta gyertyával, még csak egy nyavalyás üdvözlő táviratot se kaptam...Legalább más ne érezze rosszul magát, ez minden, amit várok...

Ez sok volt Micimackó gyenge szívének.
-Várj meg itt! - szólt gyorsan, sarkon fordult, s iszkolt haza, ahogy csak szusszal bírta; úgy érezte, akárhonnan, akárhogy, meg kell ajándékoznia valamivel szegény Fülest.
Lakása előtt ott találta Malackát. Fel-felugrált az ajtó előtt, hogy elérje a csengőt, de nem érte el.
-Hé, Malacka! - kiáltott rá.
-Szervusz, Micimackó!
-Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske?
-El alakom érni a csengőt - mondta Malacka. - Éppen most érkeztem ide a látogatásodra.
-Majd én csengetek helyetted - mondta Micimackó előzékenyen. El is érte a csengőt, és csengetett. -Épp most beszéltem Fülessel - beszélt közben-, szegény Füles nagyon rossz lelkiállapotban leledzik. Születésnapja van, senki a füle botját se mozgatja, észre se vették, és nagyon a szívére vette ezt a közönyt...Ejnye, senki se felel a csöngetésre?
-De Mackó - mondta Malacka-, már hogy felelnének? Hisz ez a te lakásod.
-Persze, persze...No, akkor kerüljünk beljebb.
Bementek. Mackó első dolga volt odamenni az almáriumhoz, megnézni, maradt-e még egy kis méz a csuporban. Még volt egy kevés.

-Ezt odaadom Fülesnek - magyarázta - ajándékba. Te mit adsz neki?
-Nem lehetne úgy, hogy én is ezt adom? Mondjuk, a kettőnk ajándéka.
-Nem. Ez nem egy jó megoldás.
-Jó, hát én viszek neki egy léggömböt. Van még egy a múlt heti mulatságból. Mindjárt haza is futok érte.
-Látod, Malacka, ez nagyon jó ötlet. Ennek biztosan nagyon fog örülni szegény Füles, menten jókedve támad. Egy szép léggömb igazán nem ronthatja el az ember kedvét.
Malacka eltotyogott. Micimackó is elindult ellenkező irányban a mézes csuporral.
Meleg nap volt, s az út hosszúnak tűnt. Felét se járta be, mikor valami cudar érzés kerítette hatalmába. A füle tövén kaparászott, valami az orrát csiklandozta, még a füle is viszketett tőle. Mintha valaki noszogatta volna belülről: "Na, Mackó, mi lesz?"

"Ejnye, ejnye - csóválta a fejét. -Nem tudtam, hogy ilyen hosszú ez az út..." - Így hát letelepedett, és levette a csupor fedelét. "Még jó, hogy ezt magammal hoztam - gondolta. - Sok mackót ismerek, akiben nem lett volna ennyi előrelátás, hogy efféle elemózsiát vigyen magával az útra." - S már nyalogatta is a mézet, bedugva fejét a csuporba.
-Lássuk csak - mondta elégedetten, mikor az utolsó csöppet is felnyalta -, hova is indultam? Ahá, Füleshez. - Fürgén felugrott.
Aztán egyszerre csak eszébe jutott a dolog.
-Lássuk csak-mondta elégedetten, mikor az utolsó csöppet is felnyalta-, hova is indultam? Ahá, Füleshez. - Fürgén felugrott.

























A fekete Madár

-Hetedhét Magyarország Meséi-

Egyszer volt egy szegény házaspár. Semmijük nem volt. Nem is házban laktak, hanem egy eceteshordóban. Sokat veszekedtek, de annál kevesebbet dolgoztak. 
Egyszer berepült hozzájuk egy fekete madár, kérte, hogy addig meghúzódhasson náluk, amíg a vércse továbbrepül. az ember meg az asszony megitatta a kismadarat, s mikor már elmúlt a baj, megköszönte a jóságukat, s azt mondta:
-Ha valamit szeretnétek, csak tapsoljatok hármat, én abban a pillanatban ott leszek, teljesítem a kívánságotokat.
Mikor elment, a szegény házaspár azon tanakodott, hogy mit kérjenek. Megegyeztek abban, hogy egy szép házat kívánnak, tele kamrával, tele pincével. Legyen az istállóban tehén, az ólban disznó, az udvaron baromfi. Akkor elkezdtek tapsolni. A madár meg is jelent, és azt mondta, hogy minden meglesz, azzal eltűnt. eltűnt az eceteshordó is, és a szegény pár egy szép házban lakott, ahogy kívánták. boldogok voltak a szép házban. Egyszer azt mondja az asszony:
-Megunta ezt a házat, szeretnék palotában lakni, selyemruhában járni, aranyos hintóban ülni!
Megint tapsoltak. A madár odajött, és azt mondta, hogy minden meglesz. Akkor a ház is eltűnt. Palotában találták magukat. Selyemruhában jártak, aranyos hintóban ültek. Egy darabig örültek is neki, de ebbe is beleuntak. Most az asszony azt kívánta, hogy királyné legyen, az ura meg király. Megint tapsoltak. Máris egy királyi palotában ültek, gyémántos korona volt a fejükön. Egy darabig nem is volt semmi baj, de egyszer mégis azt mondta az asszony:
-Szeretnék Isten lenni!
Alighogy ezt kimondta, a palotára nagy, fekete felhő szállt, kirepült belőle a fekete madár, és azt kiáltotta:
-Takarodjatok vissza az eceteshordóba!
Minden oda lett, és ők megint csak az eceteshordóban voltak.


A MÓKUSGYEREKEK

Hogy a gyerek jó partner legyen

Gerlinde Ortner

Berci mindennél jobban szereti az állatokat. Jól ismeri életüket, szokásaikat, és órákig képes állatokat figyelni. De jó barátai a növények is. Berci sohasem tör le egyetlen faágat sem, és virágot sem tép le kedvtelésből. 

Berci minden tekintetben kedves, barátságos, szolgálatkész gyerek. Segít édesanyának a házi munkában, és néha már ő maga is elkészít egy-egy egyszerűbb ételt. Anyukája örül, hogy Berci ennyire szereti az állatokat, a természetet. És büszke a kisfiára, amiért olyan szorgalmasan segít odahaza. Csak az szomorítja el egy kicsit, hogy Berci nemigen játszik a többi gyerekkel.

Csakhogy Bercinek semmi kedve más gyerekekkel játszani. A fiúk nagyon is vadak, a játékaik meg unalmasak, az az örökös foci, aztán mindig hencegnek, és folyton azon veszekszenek, melyikük a legerősebb. Kislányokkal sem játszik, habár némelyik lányos játék jobban tetszik neki, mint a fióké. Csakhogy a lányok nem szeretnek fiúkkal játszani. Ezért aztán Berci a parkban többnyire kisgyerekekkel vagy éppenséggel kisbabákkal foglalkozik, akiknek mindegy, hogy ő fiú-e vagy éppenséggel kisbabákkal foglalkozik, akiknek mindegy, hogy ő fiú-e vagy lány.

A gyerekek hamarosan csúfolni kezdik Bercit. - Gyáva! Anyámasszony katonája! Otthon ül, a mama szoknyáján!

Bercit nagyon bántja a dolog, tudja, hogy nincs is igazuk a gyerekeknek, de hát hogyan magyarázhatná meg ezeknek a butáknak, hogy igazságtalanok?

Amikor egy különösen pimasz kölyök utánakurjant:
-Aztán tudod-e, hogy fiú vagy-e, vagy lány?-, Berci rettenetesen szégyelli magát. Fáj neki, hogy a gyerekek ennyire nem akarják megérteni. Búsan ballag ki a városból a közeli kis erdőbe. Leül egy kidőlt fa törzsére, és halkan sírdogál.

-Miért olyan buták a gyerekek? Csak az a fiú, aki focizik meg verekszik? Egyáltalán mit jelent az, hogy valaki fiú? Én talán kevesebb vagyok, mert szeretem a kisgyerekeket, mert segítek otthon anyunak, és nem töltöm az időmet butaságokkal? Hiszen én is éppolyan gyerek vagyok, mint a többi!

-Te különlegesen jó gyerek vagy! - szólal meg egyszerre egy finom kis hang. Berci megretten. Jobbra néz, balra néz, előre és hátra - de sehol sem lát senkit. - Idenézz, felfelé! A fa tetejére! - szól megint a hangocska.

Berci felpillant a fa tetejére, és végre meglátja, ki szólt.
-Nini, egy kis mókus! Gyakran megfigyeltem, amint vidáman játszotok! Na de ilyet! Mióta tudnak a mókusok beszélni? - ámul Berci. 
-Minden állatnak megvan a maga nyelve. Csak kevés ember érti meg - magyarázza a mókus, és leszökken a fáról. - Gyere, bemutatom a barátaimat -s és a mókus már szökken is be az erdőbe. Bercinek ugyancsak szednie kell a lábát, hogy a nyomában maradjon.

Bent az erdő mélyén épp gyűlést tartanak a mókusgyerekek. Rengetegen vannak - ezren is lehetnek. Bozontos farkuk a magasba mered, és láthatólag roppant fontosnak érzik magukat.
-Éppen azt tárgyaljuk, hogyan osszuk be egymás között a munkát meg a játékot - magyarázza a mókus.

Egy sötétbarna mókus hamarosan össze is szedi a futballcsapatot.
Ezután egy vörösesbarna mókus emelkedik szólásra:
-Van nálam jócskán virágnektár meg mogyorólé. rendezhetnénk főzőtanfolyamot. Ki szeretne részt venni? És mindjárt jelentkezik jó néhány mókusgyerek, akinek kedve támadt megtanulni a főzés csínját bínját.
-Hát egy kézimunkaklubhoz mit szólnátok? - kérdi egy világosbarna mókus. -Hosszú fűszálakból például takarót horgolhatnánk télire, vagy függönyt, az odúnk bejárata elé.
-Nagyszerű ötlet!-örvendeznek a mókusgyerekek, és a kézimunkacsoport menten meg is alakul.

Ezután javaslatok hangzanak el versenyfutásra, távolugrásra, fogócskára, bújócskára és sok más vidám játékra. Megszervezik a játékcsoportokat, a sportköröket, de a munkacsoportokat is: néhány mókusgyerek jelentkezik, aki a beteg mókusnagypapának segítene szívesen. Mások vállalják, hogy dió- és makk-készletet gyűjtenek télire az öreg mókusoknak, akik már nem tudnak könnyen mozogni.

Végezetül pedig nagy csoport alakul, amelynek az a célja, hogy az erdőből összeszedje a sok papírt, szemetet, amit az emberek szórtak szét.
Ez már igen! - kiált elragadtatva Berci. - Nálatok aztán jó mulatság lehet a játék is, a munka is! Mindenki azt csinálhatja, amihez kedve van, és mégis nagy a rend, és mindenki szorgalmas!

-Te is olyan vagy, mint mi - feleli erre a mókus. - Segítesz anyukádnak tudsz főzni, takarítani, és szívesen játszanál mindenfélét.
-Igen, igen - bólint Berci-, csakhogy itt nálatok nem nevetnének ki, mint otthon a városban a gyerekek. Egyébként mondd csak: te mókusfiú vagy, vagy pedig mókuslány? És ez a sok mókusgyerek? Kik a fiúk, kik a lányok?
-Az egészen mindegy! - kacag a mókus. - De ha mindenáron tudni akarod, ha már érthetetlen módon ez annyira fontos neked - én lány vagyok. A többi mókusgyerekről most nehéz lenne megmondani, melyik micsoda. De mindegyik játék- és munkacsoportban nagyjából ugyanannyi a fiú, mint a lány. Nem tudom egész pontosan, mennyi, mert erre nem is figyelünk. Csak az a fontos, hogy jó pajtások vagyunk valamennyien. A szüleink is jó barátságban vannak, és minden munkát felosztanak egymás között. Mi is tőlük tanultuk.
-Micsoda? - ámul Berci. -Azt akarod mondani, hogy az apukák is végeznek házimunkát, hogy a fiúk engedik a lányokat focizni, és hogy fiúk is jelentkezhetnek a kézimunkaklubba?
-Hát persze. Miért ne? Mindegyik mókus azt csinálja, ami érdekli, vagy amihez tehetsége van. Világos, mint a nap! Miért csodálkozol? Hiszen ez magától értetődő!
Miért érdekelné más a lányokat, mint a fiúkat, miért lenne máshoz tehetségük? Vagy miért kellene a fióknak más munkát végezni, más játékot játszani, mint a lányoknak?
Hiszen elsősorban valamennyien mókusok vagyunk! Tinektek, embereknek, néha egészen különös gondolataitok vannak! - ingatja a fejét a mókus. - Talán azért voltál annyira szomorú, mert az emberek buta módon megkülönböztetik a lányokat a fiúktól? Neked jó szíved van, és ez mindennél fontosabb. Büszke lehetsz magadra.

Nevesd ki az embergyerekeket, h a butábbak, mint mi, mókusok. Hidd el nekem, nem vagy te gyáva, sem unalmas fickó, amiért nem szeretsz fiús játékokat játszani, és mert néha szívesen játszanál lányokkal. Igazad van, segítsenek csak a fiók is a háztartásban. Hiszen ezt láthattad nálunk is. Mindannyian boldog, elégedett mókusgyerekek vagyunk. Ha néha összekapunk is valamin, ha néha elered is a könnyünk, azért jó pajtások vagyunk, fiúk, lányok - valamennyien. Isten veled! Gyere el hozzánk máskor is! Ne felejtsd el, amit nálunk láttál! - És a mókus már szökell is vissza a barátaihoz.

Berci zavartan üldögél a fatörzsön.
-Álmodtam vajon, vagy mindez valóság volt? Igazán láttam a mókusgyerekek gyűlését? Hogy is volt csak? Náluk egészen mindegy, ha egy lány olyan, mint amilyenek  nálunk a fiók. Okosak ezek a mókusok! Már gyakran megfigyeltem, milyen szorgosan, vígan gyűjtik a diót meg a makkot. De azon még sose törtem a fejem, vajon az a mókus, amelyik olyan fürgén ugrik fáról fára, fiú-e vagy lány!
Bercire mély hatást tettek a látottak.

Igazuk van a mókusoknak - gondolja, míg hazafelé ballag. - Nem hagyom, hogy a buta gyerekek elijesszenek Utóvégre igazán büszke lehetek magamra, hiszen én is tudok mindent, amit általában lányok csinálnak, de azt is, amit a fiúk csinálnak. Sokkal többet tudok, mint a városunk többi gyereke!

Berci már sokkal magabiztosabb. Újonnan szerzett önbizalmával felvértezve lép be a parkba. Ott alaposabban megnézi a gyerekeket, és észreveszi, hogy egyáltalán nem olyan boldogok és elégedettek mint a mókusok. A fiúk összeverekedtek egy labda miatt, három kislány egy padon sugdolózik, de a negyediket nem avatják be a titokba.

Egy fiú kedvetlenül, magányosan karikázik kerékpárján a gyepen, egy kislány unott arccal, egyedül ugrókötelezik. A homokozóban sem uralkodik kicsattanó jókedv: a kisfiúk lapátjukkal szétrombolják a kislányok homoktortáit, a kislányok bőgnek. Ez nem maradhat így! - gondolja Berci. -nevetséges lenne, ha a gyerekeknek kevesebb volna az esze, mint a mókusoknak! El is meséli mindjárt a parkban játszó fiúknak-lányoknak, mit tapasztalt az erdőben, a mókusgyerekek gyűlésén.

-Piha!-húzza el a száját egy nagyobb fiú. - Micsoda butaság! Én aztán nem fogok lányos játékokat játszani!
-Nem érted, miről van szó! - mérgelődik Berci - Mostantól fogva nincs többé fiús játék meg lányos játék. Csak gyerekjáték! gondoljátok csak el! Mostanáig jóformán többet veszekedtetek, mint játszottatok, mert már rég meguntatok mindent. Próbáljátok csak meg!
-Na jó, megpróbálhatjuk - állnak rá a gyerekek.

Berci hát megszervezi a különböző játékcsoportokat, pontosan úgy, ahogyan a mókusoknál látta. És lássatok csudát: a gyerekek nagyszerűen mulatnak! Új meg új játékokat találnak ki, egyik ötlet követi a másikat!
A munkamegosztás lányok és fiúk között már nem működik ilyen gyorsan és simán. Hiszen sok fiú számára kényelmesebb, ha a nővére segít anyunak a törölgetésben, ő pedig apuval barkácsol, vagy a sportközvetítést nézi a televízióban...