EGY-KÉT-HÁR, NEM FÉLSZ MÁR

GERLINDE ORTNER
(Ha a gyerek rosszat álmodik)


Anyu! Anyu! - kiabál riadtan Klaudia. -Gyere be! Félek! Olyan rosszat álmodtam! - Édesanya megnyugtatja, Klaudai pedig kérdezősködni kezd: -Miért álmodom mindig olyan rosszat? Mitől vannak a rossz gondolatok? Igazából mi is az, hogy gondolat? Honnan jön az álom? Miért nem álmodhatok mindig szépeket? A felnőttek is álmodnak rossz dolgokról, anyu? Te meg apu miért nem szoktatok félni éjszaka?

-Mennyi kérdés! - mosolyog édesanya - Egyszerre nem is tudok ennyire válaszolni. Persze hogy a felnőttek is szoktak rosszat álmodni. Ilyesmi mindenkivel előfordul. A gondolat - az már nehezebb dolog. Talán jobban megérted, ha mesélek neked valamit.
Képzeld el, hogy a gondolatok apró kis emberkék. Valójában persze nem azok, de hát ez most mese lesz.

Nos, ezek a gondolatemberkék eleinte nagy békességben éltek, és szorgalmasan dolgoztak. Minden egyes gondolatemberkének megvan a feladata. Az egyik gondolat például el tudja neked újra mesélni azt a mesét, amit anyu felolvasott. A másik újra megmutatja a sok szép játékot, amivel a barátnődnél játszottatok. Némelyik gondolat segít emlékezned arra, amire a szüleid tanítottak, amit mutattak, vagy amit az óvodában vagy az iskolában gyakoroltál. Egyik gondolat nagyon jól számol, más gondolatok segítenek megtanulnod a verset.
Történt egy napon, hogy a gondolatemberkék összevesztek. Hogy hogyan is kezdődött a csetepaté, arra már senki sem emlékszik - csak annyi biztos, hogy a békességnek befellegzett. Az egyik gondolatemberke egyszeriben fontosabbnak képzelte magát a többinél. -Én igen fontos gondolat vagyok. Fel sem tudná építeni a gyermekünk a várat, ha én nem súgnám meg neki, hogyan folytassa. Egyszóval: sokkal fontosabb vagyok, mint te! - vágta oda ez a gondolatemberke a számológondolatnak. -Láttál már olyan gyereket, aki örül, ha számolnia kell?
-Lehet, hogy nem örül - vágott vissza mérgesen a számológondolat -, csakhogy én segítem hozzá a gyerekünket, hogy jó tanuló legyen, hogy egyedül tudjon vásárolni, hogy megtanulja beosztani a zsebpénzét!
-Ugyan, mit vitatkoztok - szólt közbe egy harmadik gondolat. -Hisz mindenki tudja, hogy én vagyok a legfontosabb, engem illet a dicsőség. Abból a sok szépből, amit a gyerekünk átél, én barkácsolom össze számára a leggyönyörűbb álmokat. Ugyan, van-e annál jobb, mint szépeket álmodni?

Az álomgondolat pöffeszkedése láttán a többi gondolatemberke majd megpukkadt mérgében. De minél dühösebbek lettek, annál jobban örvendezett az álomgondolat. Felfuvalkodott, lábujjhegyre állt, hogy megmutassa a többi gondolatemberkének:
csakugyan ő a legnagyobb, legfontosabb minden gondolat közt. Egyre több és több gondolatemberke gyűlt a fontoskodó gondolat köré. Először megpróbáltak a lelkére beszélni: ne legyen már olyan fennhéjázó, hisz ők valamennyien együtt fontosak és jelentősek a gyereküknek - mindegyik gondolatemberke a maga módján. Csakhogy az álomgondolat nem volt hajlandó egyikükkel sem összemérni magát. No, akkor támadt csak haddelhadd! Egymás szavába vágtak, ordítoztak, hadonásztak, de egyiknek sem sikerült letromfolnia az álomgondolatot. Kénytelenek voltak belátni, hogy szavakkal nem mennek semmire.

Összedugták hát a fejüket a gondolatemberkék, és azon tanakodtak, hogyan győzhetnék le a pöffeszkedő álomgondolatot.
-Majd mi megmutatjuk, hogy egy gyereknek egyáltalán nincs szüksége álmokra! Na várj csak!
Mérgükben nem sokáig gondolkodtak-fontolgattak: eltökélték, hogy majd jól megtréfálják a hetvenkedő frátert! Eszükbe sem jutott, hogy a tréfa talán balul sülhet el.

Ugyan, mit főztek ki a gondolatemberkék? Elhatározták, hogy jól összekavarják az álomgondolat szép álmait. Olyan buzgón törték a fejüket újabb és újabb tréfákon, annyira örvendeztek, hogy milyen jól felbosszantják majd az álomgondolatot, hogy közben egészen megfeledkeztek szegény gyerekükről, akinek meg kell szenvednie a sok rossz álmot. Nagy sokára azután elült a nagy hűhó, és előlépett a legértelmesebb gondolat.
-Ne légy annyira elbizakodott - tanácsolta az álomgondolatnak. - Mindannyian egyformán fontosak vagyunk. Mindegyikünkre szükség van, de egyikünknek sem szabad azt hinnie, hogy ő a legfontosabb. Csak akkor segíthetünk a gyerekünknek, ha összefogunk, ha sutba vágjuk a vitát.

Az álomgondolat megfogadta a legértelmesebb gondolat jó tanácsát. A többi gondolatemberke is megbocsátott neki, és többé nem ártotta magát a munkájába. Így aztán az álomgondolat megint szép, derűs álmokkal ajándékozta meg a gyereket.
Hanem, mivelhogy igencsak hiú volt őkelme, néha bizony megfeledkezett jó szándékáról. Hencegett, hetvenkedett, mindenáron le akarta tromfolni a többieket. Csakhogy a gondolatemberkék résen voltak. Már aznap éjjel jól összezavarták az álmokat, egészen addig, amíg az álomgondolat megint meg nem juhászodott.

Ezért aztán még manapság is megtörténik, hogy a gondolatok összekapnak, te pedig rosszat álmodsz. Rossz szellemekről, rablókról, gonosz emberekről - de ha így van, az csak a gondolatemberkék veszekedésének köszönhető, akik máskor anyu aranyos meséit mondják el neked újra meg újra. Ha már iskolába jársz, és azt álmodod, hogy hosszú-hosszú számoszlopot kell összeadnod, de sehogy sem érsz a végére - hát ebben a számológondolat a ludas. Ha álmodban fenyegető csatasorba fejlődnek a játékaid, vagy pedig felkerekednek, és világgá mennek - nos, ennek az a gondolat az oka, amelyik máskor is segít neked várat építeni.

Most pedig elárulom, hogyan teremthetsz rendet a buta gondolatok között, hogyan bírhatod rá őket, hogy mindegyik szép rendesen végezze a dolgát. Meglátod, sikerül - hiszen te vagy a gondolataid kapitánya!

Ugye hallottál már a vidám varázslóinasról? Te is lehetnél ám varázslóinas. De bizony eleinte a varázslóinasoknak sem sikerül mindig a varázslás a varázsigékkel. 
Még hatalmas, jóságos varázslómester sem járt különbül hajdanában, varázslóinas korában. Neked is gyakorolnod kell egy kicsit, hogy nagyra növekedjen a varázserőd. 

Mi az a három fontos dolog, amire minden varázslóinasnak szüksége van?
VARÁZSIGE, VARÁZSVESSZŐ- és : TÜRELEM! 
A varázsigét könnyű megjegyezni: 
"Egy-két-hár, nem félsz már."
Következik a varázsvessző, ami talán még a varázsigénél is fontosabb. A varázsvesszőt helyettesítheti a legkedvesebb játékod. Ugyan mi az? Talán a maci! Vagy a kutyus? Vagy a nyuszi? lehet persze a kedvenc babád is. Fogd meg, szorítsd jól magadhoz, és úgy mondd el a varázsigét. Most pedig igen fontos mozzanat következik. Miután elmondtad a varázsigét, gondolj valami nagyon szépre vagy nagyon mókásra. Képzeld el, például, milyen aranyos képe van a macidnak, és milyen puha a bundája. Vagy gondold el, milyen jól fogsz holnap játszani vele. Szorítsd jól magadhoz a kedvenc játékodat, és nagyon erősen gondolj a sok szép dologra.
De ha még most sem hagynak békében a buta gondolatok, ha még most is ijesztgetnek, próbáld elölről kezdeni az egészet. Mindjárt jobban és biztonságosabban érzed magadat. Segít ebben a kedvenc játékod is. Ha sikeres volt a varázsige, másnap reggel mesélj róla a szüleidnek, hadd örüljenek ők is, hogy az ő kis varázslóinasuk milyen ügyes.









Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

A MAGÁNYOS HÓEMBER

MIKULÁS EREDETE