A hegy és a Rózsakert

A visszhang
A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használt. "Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert" De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.


-Jó napot!-mondta találomra.
-Jó napot!...Jó napot!...Jó napot!...-felelte a visszhang.
-Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
-Ki vagy...ki vagy...ki vagy...-felelte a visszhang.
-Légy a barátom, olyan egyedül vagyok - mondta.
-Egyedül vagyok...egyedül vagyok...egyedül vagyok - felelte a visszhang.
"Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg. - Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek sincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik...Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."

A rózsa kert
Egy szép napon aztán, miután sokági vándorolt homokon, sziklákon, havon keresztül, a kis herceg végre rábukkant egy útra.
És az utak mind az emberekhez vezetnek.
-Jó napot! -mondta.
Virágzó rózsakert előtt állt.
-Jó napot! - mondták a rózsák.
A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja.
-Kik vagytok? - kérdezte meghökkenten.
-Rózsák vagyunk -felelték a rózsák.
-Ó! - mondta a kis herceg.
És nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!


"Hogy bosszankodnék, ha látná! - gondolta - Iszonyatosan köhécselne, és úgy tenne, mint aki a halálán van, csak hogy nevetségessé ne váljék. Nekem pedig úgy kellene tennem, mintha ápolnám; különben még valóban meghalna, csak hogy megszégyenítsen..."
És utána még ezt gondolta: "Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párja nincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg..."
Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

VÁNDORMADARAK

TÁLTOS JANKÓ