Mennyi az idő?

Egy napon, mikor Micimackó épp kilépett az ajtón, hogy sétával üdvözölje a napot és búcsúztassa reggelijét, egy fehér borítékot pillantott meg a lábtörlőn.
-Ez biztosan nekem jött! - rikkantotta. -Mi másért tették volna a lábtörlőmre?! Úgy ám! - állapította meg, amikor fölvette. - Az én nevem van ráírva:
"Micimackó". Milyen elegáns!
Kiment a kertbe, s közben a borítékot bontogatta. Nagy fehér kartonlap volt benne, egészen teleírva.
Erről eszébe jutott az olvasás nem erőssége; az igazat megvallva, olvasni csak két szót tudott, azt hogy "Micimackó" és "méz".
-No, nézzük csak! Ez a szó M-mel kezdődik, ez a másik meg R-rel...ez biztosan valami Fontos Dolgot jelent.
Elmegyek és megkérdezem Nyuszit.

-Útközben Malackával találkozott.
-Szervusz, Malacka! Hová-hová?
-Nyuszihoz - felelte Malacka. - megkérem, hogy segítsen ezt elolvasni. Itt az áll, hogy "Malacka", de a többit nem tudom elolvasni.
-Én is arra tartok, és pont ugyanezért - vágta rá Mackó. -Kivéve, hogy én csak a "Micicmackót"-t tudtam elolvasni. Szóval,
menjünk együtt! Hát nem izgalmas, Malacka, hogy mindeketten levelet kaptunk?

-Jó reggelt! - üdvözölte őket Nyuszi. -Mivéle papírt hoztatok?
-Még nem tudjuk - magyarázta Micimackó. -Te fogod megmondani nekünk.
Nyuszi elolvast, ami a kártyákra volt írva.
-Ezek meghívók - közölte végül. -Mindkettőn ez áll:
"Róbert Gida szeretettel meghív Téged uzsonnára ma délután négy órára."
-Uzsonna!-kurjantotta Micimackó.
-És meghívtak minket! - örvendezett Malacka.
-Engem is! - mutatott Nyuszi a kandallópárkányra, amelyen a többiekéhez felettéb hasonló meghívó állt.
-De honnan fogjuk tudni, mikor van négy óra?- tünődött Micimackó. -Lehet, hogy máris négy óra van. Biztos, hogy négy óra van, mert korog a gyomrom. Ugye, Nyuszi, most van uzsonnaidő?
-Dehogyis van! -felelte Nyuszi. -Még nem fejeztem be a reggeli tennivalóimat, mármint az ágyazást, söürögetést, meg az efféléket. Ha ilyantájban korog a gyomrod, Mackó, az azt jelenti, hogy tizenegy óra van, amikor is általában tízóraizol.
-Nem akadna egy kis mézed idehaza?-kérdezte csöndesen, sóvárogva Micimackó.
-Mindig tartok itthon mézet, hátha meglátogat valamelyik mézkedvelő barátom - felelte Nyuszi, miközben lelmelt egy jókora csuprot a polcról.
-Nyuszi - nézett rá elismerően Mackó- , örülök, hogy a  te mézkedvelő barátod lehetek.
Később Micimackó és Malacka kiült a veteményeskertbe egy fatönkre beszélgetni. Megtárgyalták az uzsonnák és zsúrok minden apró örömét, mikor Nyuszi csatlakozott hozzájuk.
-Van már négy óra? - faggatták. -Ugye, már négy óra van?
-Dehogyis! Éppen déli tizenkettő! - mutatott az égre Nyuszi. -Látjátok, a Nap pont a fejünk fölött van.
Ebből bárki tudhatja, hogy dél van. Sajnos, a dél és a napnyugta között nemigen tudom megállapítani az időt. Gyerünk Kangához, kérdezzük meg őt.

Felkerekedtek, és elindultak Kanga házához.
-Odanézzetek!-kiáltotta Malacka, amikor benyitottak. -Hát neked is van meghívód Róbert Gida zsúrjára?!
-Mindketten kaptunk egyet - bólintott Kanga-, Zsebibaba is és jómagam.
-De... nem lehet, hogy már négy óra van? -aggodalmaskodott Mackó.
-Biztosan nem -csitította Kanga. -Egy óra van. Ez biztos, mert mindig ilyenkor ülünk az ebédhez. Velünk ebédeltek?
-Köszönjük, igen - felelték a többiek. Körülülték az asztalt, amelyen már ott gőzölgött Kanga főz tje; pástétom burgonyával. Zsebibaba izgatottan ugrált körülöttük;
-Huhúú, vendégek! És délután meg mi megyünk vendégségbe!

Ebéd után Micimackónak újabb gondja támadt:
-Vajon Füles kapott meghívót? - morfondírozott. - Talán el kéne mennünk hozzá, nehogy még lemaradjon. Néha olyan gondatlanul bánik a leveleivel!
Fülest a Bánatos Bozótos szélén lelték, amint éppen bogáncsot majszolt. A háza tetején ott díszelgett a meghívó, szemmel láthatólag kibontatlanul.
-Képzeld, Füles - lelkendezett Malacka-, mindannyiunkat zsúrra hívták, ma négy órára.
Te tudod, mikor van négy óra?
-Négy óra, öt óra, hat óra..., nem számít -borongott Füles. -Mind olyan egyforma.
-De akkor honnan tudod, mikor kell lefeküdnöd, Füleském? - firtatta Kanga.
-Hát onnan, hogy már nem tudok fennmaradni-vágta rá Füles.

Harsány kurjongatással Tigris ugrabugrált feléjük.
-Helló, hogy s mint? Képzeljétek, uzsonnára hívtak! Nézzétek, milyen gyönyörű meghívót kaptam! "Tigris", ez van ráírva! Mert a Tigris, az ééén vagyooook!-dalolta vígan.
-Mi is pont ugyanilyen meghívót kaptunk, Tigris - magyarázta Kanga. -De honnan tudjuk, mikor van négy óra?
-Mi sem egyszerűbb! Négy óra akkor van, mikor Róbert Gida zsúrja elkezdődik!
Micimackó zavartan meredt maga elé, Nyuszi pedig határozottan így szólt:
-Gyerünk Bagolyhoz.

-Isten, hozott barátaim - üdvözölte őket Bagoly, amint betódultak a házába. -Szép időnk lesz Róbert Gida uzsonnáján, ugyebár?
-Csakhogy, nem tudjuk, mikor van négy óra - mondta Mackó-, és attól tartunk, hogy még elkésünk.
-Nincs mitől félni - nyugtatta Bagoly-, itt  van a nagyapám órája. Ha jól megnézed, láthatod, hogy a nagymutató a 12-n, a kismutató 2-n áll, vagyis épp két óra van.
Míg barátai az állóórát csodálták, Bagoly hosszú történetbe kezdett:
-Ez tulajdonképpen nem is a nagyapám órája, csak ez a neve. Még ük-üknagyapámé volt hajdan, aki, mint világlátott és igen nagy tudású bagoly...
A többiek egyre álmosabbak lettek, és egyre több ásítást nyomtak el, mikor Nyuszi hirtelen így kiáltott:
-Ööö..., Bagoly! Nem tiktakol az órád! És miért mutatja még mindig ugyanazt az időt?
-Milyen ostoba voltam! Bizonyára elfelejtettem felhúzni ma reggel! - szól Bagoly.
-Én tudom, hol a kulcsa! - és Zsebibaba már ugrott is az óra melletti ablakpárkányra.
-Úgy tudom, a pitypangpihe is megmutatja az időt - Malacka tüstént hozott is egyet a kertből, és fújkálni kezdte, hangosan számlálva:
-Egy! Kettő! Három! Három fújásra szállt el mind akkor három óra van.
Bagoly beállította az órát: a kismutatót a hármasra, a nagymutatót a tizenkettesre tekerte.
-Még van egy óránk. Pont elég egy tortasütéshez - javasolta Nyuszi. - Igénybe vehetjük a tűzhelyedet, Bagoly? Tüstént nekiláttak a tészta- és krémkeverésnek.

Mihelyt elkészültek, valahonnét csengő-bongó hangot hallottak:
"Bong! Bong! Bong! Bong!"
-Né, csodasüti - ujjongott Zsebibaba. -Harangozni is tud!
-Nem, drágám, ez nem a süti volt -csitította Kanga.-Ez a hang Róbert gida kertjéből jön.
-Négy óra van - fogadta őket Róbert Gida. -Épp időben érkeztetek.
-Hoztunk egy tortát is - fontoskodott Nyuszi.
-Köszönöm - felelte Róbert Gida.
-Ha ma nem fogy el, holnap megint visszajövünk uzsonnára - ígérte Micimackó.

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

TÁLTOS JANKÓ

Grimm legszebb meséi: HAMUPIPŐKE