A kék tölgyfa


Júlia éppen tizedik születésnapját ünnepelte. Most már úgy érezte, hogy felnőtt lány lett, és ezért szeretett volna egyedül sétálni az erdőben.

Az édesanyja ezt mondta neki:
-Elmehetsz sétálni, de ne menj be messze az erdőbe, és semmi esetre se állj meg a kék levelű nagy tölgyfa alatt.
Júlia kíváncsi lett és megkérdezte:
-Anyu, mond meg nekem, miért nem szabad a kék levelű nagy tölgyfához mennem?
-Azért, mert kék leveli vannak, és ez a fa más, mint a többi zöld levelű tölgyfa...De most már ne kérdezősködj tovább! Azért vidd magaddal Bodrit, hátha szükséged lesz rá!

Bodrinak sem kellett kétszer mondani. Már ott állt az ajtó előtt, és a farkát csóválva élénken ugatott, ami tőle szokatlan volt. Talán megérzett valamit?

Júlia fogott egy kosarat, és hű társával, a nagy Bodrival elindult az erdőbe. Hamar elfelejtette édesanyja intelmeit, és messze elbarangolt az erdőbe. Egyszer csak a kék levelű nagy tölgyfa alatt találta magát. Gyönyörű látvány volt!
Mi lehet ezen olyan veszélyes?

Júlia körültáncolta a fa törzsét. Szedett néhány levelet is, amelyek olyan színűek voltak, mint az ég kékje. Készített is belőlük egy szép koronát.

De egyszer csak mély hangot hallott. A tölgyfa szólt hozzá:
-Júlia, te kis szófogadatlan! Most a csapdámba estél! A szépségem elrejti a veszélyt, ami rád leselkedik! Nem fogadtad meg édesanyád intelmeit, most megnézheted magad! Mostantól te is olyan kék leszel, mint én.

Júlia rápillantott kék bőrére, és ijedten kérdezte meg:
-Ilyen maradok egész életembe?
-Nem, de a varázslattól csak akkor szabadulsz meg, ha valaki annyira szeretni fog, hogy magára vállalja kék színedet.

Amikor Júlia hazatért, édesanyja nagyon szomorú lett. Megszidta és szemrehányást tett neki a szófogadatlanságáért. És ez még nem volt minden. Júliát csúfolták és kinevették az osztálytársai, édesanyja pedig többé nem ölelte át, és még a legjobb barátnői is elkerülték őt. Nagyon egyedül lett, sokat sírt, és kék szeméből gyakran folytak kék könnyek.

Egy napon Bodri odament hozzá, és szomorú szemével gyengéden ránézett. Júlia átölelte őt, és arcát a bundájába rejtette.
-Drága Bodri kutyám, te vagy az egyetlen, aki még szeret engem...
És ekkor csoda történet, a hű pajtása budája kékre változott, az ő bőre pedig ismét olyan lett mint régen, mielőtt a kék levelű nagy tölgyfával találkozott....

VÉGE

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

TÁLTOS JANKÓ

Grimm legszebb meséi: HAMUPIPŐKE