Hogyan mentette meg Rumli a mályvatündéreket?


Mesék a kertből (Kalóz Edit meséje)



A kertben nyílnak a mályvák, világos- és sötétrózsa-színek, egészen a bíborvörösig. És fehérek. A mályvarózsában laknak a mályvatündérek. Nagyon picik, olyanok, mint egy-egy kisebb szitakötő. Néha fel is ülnek a szitakötőkre, mert nagyon könnyűek, és szállnak fel, magasra, egészen a szivárványig.Tudvalevő, hogy nincsen szivárvány eső, meg Napocska nélkül.

A következő történet is egy szivárványos napon esett meg.Ezen a napon elkezdett esni az eső, hirtelen jött nyárizápor volt, egyik lába itt, a másik ott. A mályvatündérek az eső előtt azzal szórakoztak, hogy nagyon apró üveggolyókkal dobálták a macskákat. Most éppen Rumli heveredett a mályvabokor árnyékába,hogy nyugodtan átaludja a nap legmelegebb részét.Éppen átadta magát a zavartalan pihenésnek – ez a macskáknál nagyon könnyen megy -, amikor három rendetlen mályvatündér kiült a Rumli fölé hajló mályvabokor egyik virágának szélére.

Vihorásztak,lökdösődtek, sutyorogtak, amikor észrevették a szendergő macskát.Egymásra néztek, és már röpültek is az üveggolyócskák. Eleinte csak a farkát célozták, és nagyot nevettek, ha Rumli lustán csapott egyet vele. Aztán felbátorodtak, és a hátára, meg a lábára záporoztak a lövedékek. Ekkor már fél szemét is kinyitotta Rumli, de lusta volt, nagyon!

A tündérek ezután már nagyon szemtelenek lettek! Rumli fejét kezdték dobálni! A fülét, az orrát, és ami-kor az egyik üveggolyó a szeme alatti érzékeny területen csípte meg, Rumli fölpattant, fújt egy nagyot a tündérekre, és elvonult a kert egyik távoli zugába, a bodzafa alá. Ekkor – szinte a semmiből – ott termett egy felhő,nőtt-növekedett,keveredett-kavarodott, szürkült-feketedett. Egyet-kettőt dördült is, villámlott is, hogy erejét fitogtassa, de eztán – mivel csak nyári zápor-záporocska volt – elkezdett esni az eső.

Eleinte ezen is csak nevettek a tündérek. De amikor egyre sűrűbben, és egyre nagyobb csöppekben kezdett el esni, megszeppentek. Gondoljatok csak bele! Egy mályvatündérnek olyan az esőcsepp, mintha egy dézsa víz zúdulna a nyakunkba! A vihogásból kapkodás lett, a sutyorgásból ijedtség, aztán jajgatás. Mert ömlött az eső, és egy pillanat alatt csúszós lett a mályva szirma! A tündérek nem tudtak visszamászni biztonságos és kényelmes mályvavirág mélyi házacskájukba! Egy ideig kapaszkodtak a virágsziromba, aztán egymásba, de mivel a szélén ültek, csúsztak, egyre csúsztak lefelé!

Elrepülni sem tudtak, teljesen elázott a szárnyuk. Szitakötő sem járt arrafelé, mindenki elbújt az eső elől. A legnagyobb baj az volt, hogy éppen alattuk zubogott az eső a csatornából az esővíz gyűjtő hordóba! A hordó egy perc alatt megtelt vízzel, a tündérek pedig már csak fél kezükkel kapaszkodtak, aztán már azzal sem! Nagyot sikoltottak, és belepottyantak a vízbe. Ebben a pillanatban kászálódott fel Rumli, hogy a lassan beázó bodzafa alól szárazabb helyre szaladjon. Mivel nagyon jó a füle, meghallotta a sikolyt. Először tétovázott, de mivel kíváncsi volt, gyorsan odarohant a dézsához. Ezt hallotta:
– Segítség! - gluty, blugy, bugyogott a víz a hordóban.- Elsüllyedüüüünk!!

Rumli egyből tudta miről van szó!Fölpattant a hordó szélére – nem volt könnyű a vékonyés síkos peremen egyensúlyozni!A legjobbkor érkezett! A tündérek már teljesen kifárad-tak, ráadásul a beömlő esővíz örvényt kavart a hordó-ban.Rumli belógatta farkát a vízbe, és amikor az örvény arra sodorta a három tündért, így kiáltott:– Kapaszkodjatok!
Most!! Aztán leugrott velük a fűbe, a tündérek elterültek, moc-canni sem tudtak.Eddigre – csodák csodája – kisütött a Nap! Az eső márcsak csepergett. Szivárvány ragyogott az égen! Rumli addig melengette a tündéreket, amíg teljesen megszá-radtak. Ettől a naptól fogva jó barátok lettek, a mályva-tündérek pedig azóta nem dobálnak meg senkit üveg golyóval.

Forrás: illoolajok.hu

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY, A kis herceg

Micimackó látogatóba megy

CSURI KIRÁLYKISASSZONY