A MÓKUSGYEREKEK

Hogy a gyerek jó partner legyen

Gerlinde Ortner

Berci mindennél jobban szereti az állatokat. Jól ismeri életüket, szokásaikat, és órákig képes állatokat figyelni. De jó barátai a növények is. Berci sohasem tör le egyetlen faágat sem, és virágot sem tép le kedvtelésből. 

Berci minden tekintetben kedves, barátságos, szolgálatkész gyerek. Segít édesanyának a házi munkában, és néha már ő maga is elkészít egy-egy egyszerűbb ételt. Anyukája örül, hogy Berci ennyire szereti az állatokat, a természetet. És büszke a kisfiára, amiért olyan szorgalmasan segít odahaza. Csak az szomorítja el egy kicsit, hogy Berci nemigen játszik a többi gyerekkel.

Csakhogy Bercinek semmi kedve más gyerekekkel játszani. A fiúk nagyon is vadak, a játékaik meg unalmasak, az az örökös foci, aztán mindig hencegnek, és folyton azon veszekszenek, melyikük a legerősebb. Kislányokkal sem játszik, habár némelyik lányos játék jobban tetszik neki, mint a fióké. Csakhogy a lányok nem szeretnek fiúkkal játszani. Ezért aztán Berci a parkban többnyire kisgyerekekkel vagy éppenséggel kisbabákkal foglalkozik, akiknek mindegy, hogy ő fiú-e vagy éppenséggel kisbabákkal foglalkozik, akiknek mindegy, hogy ő fiú-e vagy lány.

A gyerekek hamarosan csúfolni kezdik Bercit. - Gyáva! Anyámasszony katonája! Otthon ül, a mama szoknyáján!

Bercit nagyon bántja a dolog, tudja, hogy nincs is igazuk a gyerekeknek, de hát hogyan magyarázhatná meg ezeknek a butáknak, hogy igazságtalanok?

Amikor egy különösen pimasz kölyök utánakurjant:
-Aztán tudod-e, hogy fiú vagy-e, vagy lány?-, Berci rettenetesen szégyelli magát. Fáj neki, hogy a gyerekek ennyire nem akarják megérteni. Búsan ballag ki a városból a közeli kis erdőbe. Leül egy kidőlt fa törzsére, és halkan sírdogál.

-Miért olyan buták a gyerekek? Csak az a fiú, aki focizik meg verekszik? Egyáltalán mit jelent az, hogy valaki fiú? Én talán kevesebb vagyok, mert szeretem a kisgyerekeket, mert segítek otthon anyunak, és nem töltöm az időmet butaságokkal? Hiszen én is éppolyan gyerek vagyok, mint a többi!

-Te különlegesen jó gyerek vagy! - szólal meg egyszerre egy finom kis hang. Berci megretten. Jobbra néz, balra néz, előre és hátra - de sehol sem lát senkit. - Idenézz, felfelé! A fa tetejére! - szól megint a hangocska.

Berci felpillant a fa tetejére, és végre meglátja, ki szólt.
-Nini, egy kis mókus! Gyakran megfigyeltem, amint vidáman játszotok! Na de ilyet! Mióta tudnak a mókusok beszélni? - ámul Berci. 
-Minden állatnak megvan a maga nyelve. Csak kevés ember érti meg - magyarázza a mókus, és leszökken a fáról. - Gyere, bemutatom a barátaimat -s és a mókus már szökken is be az erdőbe. Bercinek ugyancsak szednie kell a lábát, hogy a nyomában maradjon.

Bent az erdő mélyén épp gyűlést tartanak a mókusgyerekek. Rengetegen vannak - ezren is lehetnek. Bozontos farkuk a magasba mered, és láthatólag roppant fontosnak érzik magukat.
-Éppen azt tárgyaljuk, hogyan osszuk be egymás között a munkát meg a játékot - magyarázza a mókus.

Egy sötétbarna mókus hamarosan össze is szedi a futballcsapatot.
Ezután egy vörösesbarna mókus emelkedik szólásra:
-Van nálam jócskán virágnektár meg mogyorólé. rendezhetnénk főzőtanfolyamot. Ki szeretne részt venni? És mindjárt jelentkezik jó néhány mókusgyerek, akinek kedve támadt megtanulni a főzés csínját bínját.
-Hát egy kézimunkaklubhoz mit szólnátok? - kérdi egy világosbarna mókus. -Hosszú fűszálakból például takarót horgolhatnánk télire, vagy függönyt, az odúnk bejárata elé.
-Nagyszerű ötlet!-örvendeznek a mókusgyerekek, és a kézimunkacsoport menten meg is alakul.

Ezután javaslatok hangzanak el versenyfutásra, távolugrásra, fogócskára, bújócskára és sok más vidám játékra. Megszervezik a játékcsoportokat, a sportköröket, de a munkacsoportokat is: néhány mókusgyerek jelentkezik, aki a beteg mókusnagypapának segítene szívesen. Mások vállalják, hogy dió- és makk-készletet gyűjtenek télire az öreg mókusoknak, akik már nem tudnak könnyen mozogni.

Végezetül pedig nagy csoport alakul, amelynek az a célja, hogy az erdőből összeszedje a sok papírt, szemetet, amit az emberek szórtak szét.
Ez már igen! - kiált elragadtatva Berci. - Nálatok aztán jó mulatság lehet a játék is, a munka is! Mindenki azt csinálhatja, amihez kedve van, és mégis nagy a rend, és mindenki szorgalmas!

-Te is olyan vagy, mint mi - feleli erre a mókus. - Segítesz anyukádnak tudsz főzni, takarítani, és szívesen játszanál mindenfélét.
-Igen, igen - bólint Berci-, csakhogy itt nálatok nem nevetnének ki, mint otthon a városban a gyerekek. Egyébként mondd csak: te mókusfiú vagy, vagy pedig mókuslány? És ez a sok mókusgyerek? Kik a fiúk, kik a lányok?
-Az egészen mindegy! - kacag a mókus. - De ha mindenáron tudni akarod, ha már érthetetlen módon ez annyira fontos neked - én lány vagyok. A többi mókusgyerekről most nehéz lenne megmondani, melyik micsoda. De mindegyik játék- és munkacsoportban nagyjából ugyanannyi a fiú, mint a lány. Nem tudom egész pontosan, mennyi, mert erre nem is figyelünk. Csak az a fontos, hogy jó pajtások vagyunk valamennyien. A szüleink is jó barátságban vannak, és minden munkát felosztanak egymás között. Mi is tőlük tanultuk.
-Micsoda? - ámul Berci. -Azt akarod mondani, hogy az apukák is végeznek házimunkát, hogy a fiúk engedik a lányokat focizni, és hogy fiúk is jelentkezhetnek a kézimunkaklubba?
-Hát persze. Miért ne? Mindegyik mókus azt csinálja, ami érdekli, vagy amihez tehetsége van. Világos, mint a nap! Miért csodálkozol? Hiszen ez magától értetődő!
Miért érdekelné más a lányokat, mint a fiúkat, miért lenne máshoz tehetségük? Vagy miért kellene a fióknak más munkát végezni, más játékot játszani, mint a lányoknak?
Hiszen elsősorban valamennyien mókusok vagyunk! Tinektek, embereknek, néha egészen különös gondolataitok vannak! - ingatja a fejét a mókus. - Talán azért voltál annyira szomorú, mert az emberek buta módon megkülönböztetik a lányokat a fiúktól? Neked jó szíved van, és ez mindennél fontosabb. Büszke lehetsz magadra.

Nevesd ki az embergyerekeket, h a butábbak, mint mi, mókusok. Hidd el nekem, nem vagy te gyáva, sem unalmas fickó, amiért nem szeretsz fiús játékokat játszani, és mert néha szívesen játszanál lányokkal. Igazad van, segítsenek csak a fiók is a háztartásban. Hiszen ezt láthattad nálunk is. Mindannyian boldog, elégedett mókusgyerekek vagyunk. Ha néha összekapunk is valamin, ha néha elered is a könnyünk, azért jó pajtások vagyunk, fiúk, lányok - valamennyien. Isten veled! Gyere el hozzánk máskor is! Ne felejtsd el, amit nálunk láttál! - És a mókus már szökell is vissza a barátaihoz.

Berci zavartan üldögél a fatörzsön.
-Álmodtam vajon, vagy mindez valóság volt? Igazán láttam a mókusgyerekek gyűlését? Hogy is volt csak? Náluk egészen mindegy, ha egy lány olyan, mint amilyenek  nálunk a fiók. Okosak ezek a mókusok! Már gyakran megfigyeltem, milyen szorgosan, vígan gyűjtik a diót meg a makkot. De azon még sose törtem a fejem, vajon az a mókus, amelyik olyan fürgén ugrik fáról fára, fiú-e vagy lány!
Bercire mély hatást tettek a látottak.

Igazuk van a mókusoknak - gondolja, míg hazafelé ballag. - Nem hagyom, hogy a buta gyerekek elijesszenek Utóvégre igazán büszke lehetek magamra, hiszen én is tudok mindent, amit általában lányok csinálnak, de azt is, amit a fiúk csinálnak. Sokkal többet tudok, mint a városunk többi gyereke!

Berci már sokkal magabiztosabb. Újonnan szerzett önbizalmával felvértezve lép be a parkba. Ott alaposabban megnézi a gyerekeket, és észreveszi, hogy egyáltalán nem olyan boldogok és elégedettek mint a mókusok. A fiúk összeverekedtek egy labda miatt, három kislány egy padon sugdolózik, de a negyediket nem avatják be a titokba.

Egy fiú kedvetlenül, magányosan karikázik kerékpárján a gyepen, egy kislány unott arccal, egyedül ugrókötelezik. A homokozóban sem uralkodik kicsattanó jókedv: a kisfiúk lapátjukkal szétrombolják a kislányok homoktortáit, a kislányok bőgnek. Ez nem maradhat így! - gondolja Berci. -nevetséges lenne, ha a gyerekeknek kevesebb volna az esze, mint a mókusoknak! El is meséli mindjárt a parkban játszó fiúknak-lányoknak, mit tapasztalt az erdőben, a mókusgyerekek gyűlésén.

-Piha!-húzza el a száját egy nagyobb fiú. - Micsoda butaság! Én aztán nem fogok lányos játékokat játszani!
-Nem érted, miről van szó! - mérgelődik Berci - Mostantól fogva nincs többé fiús játék meg lányos játék. Csak gyerekjáték! gondoljátok csak el! Mostanáig jóformán többet veszekedtetek, mint játszottatok, mert már rég meguntatok mindent. Próbáljátok csak meg!
-Na jó, megpróbálhatjuk - állnak rá a gyerekek.

Berci hát megszervezi a különböző játékcsoportokat, pontosan úgy, ahogyan a mókusoknál látta. És lássatok csudát: a gyerekek nagyszerűen mulatnak! Új meg új játékokat találnak ki, egyik ötlet követi a másikat!
A munkamegosztás lányok és fiúk között már nem működik ilyen gyorsan és simán. Hiszen sok fiú számára kényelmesebb, ha a nővére segít anyunak a törölgetésben, ő pedig apuval barkácsol, vagy a sportközvetítést nézi a televízióban...
















Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Micimackó látogatóba megy

Szemfüles érzékszervek

ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY, A kis herceg