Hatodik fejezet

amelyben Fülesnek
születésnapja van,
és két ajándékot is kap


Füles, Öreg Szürke Csacsi a folyóparton állt, és nézte magát a víztükörben.
-Nagyképűség - mondta. - Ez a helyes kifejezés. Nagyképűség, ez az én bajom.
Megfordult, és lassan leballagott vagy húsz lépést, betottyant a vízbe, átsétált a folyón, s a túlsó parton lassan visszaballagott.
Akkor megint megnézte magát a vízben.
-Mindjárt gondolta - jegyezte meg. - Ez a profilom se jobb. De ki törődik vele? Senki, Nagyképűség. Mondom.
Valami reccsent mögötte, és a sűrűből előjött Micimackó.
-Jó reggelt, Füles! - mondta Micimackó.
-Jó reggelt, Mackó!- mondta mélán Füles. - Ha erről egyáltalán lehet szó a mai időkben. A magam részéről erősen kétlem. De semmi. szót sem érdemel. Bocsánat.
-No mi baj már megint?
-Semmi, Mackó, semmi. Csak úgy mondom. Sokféle népek vannak. Egyik nem akar, a másik nem tud. Ennyi az egész.
-Mit nem tud?-kérdezte Mackó, és megdörgölte az orrát.
-Mulatni. Vidulni. Énekelni és táncolni. Itt van a kutya eltemetve.
-Vagy úgy - mondta Mackó. Gondolkodott, hosszasan. Aztán megkérdezte: - Melyik kutya?
-Az a kutya, azzal a kutya jókedvvel - magyarázta borongva Füles. - Nem panaszképpen mondom. Csak úgy. Nem tesz semmit.

Mackó leült egy lapos kőre, és eltűnődött. Olyan volt ez az egész dolog a számára, mint egy képrejtvény. Sose volt nagy rejtvényfejtő. Lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs. Inkább énekelni szeretett.
Így hát most is rákezdte:

Nyáron nyaralok, télen telelek
a Trotechnikus, az mindig Elek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.


Ez volt az első szakasz. Mikor befejezte, várt egy kicsit, de mert Fülesnek nem volt ellenvetése, azt biztatásnak vette, s belefogott a második szakaszba:

Nyáron nyaralok, télen telelek,
ki mézet ad, azzal nem perelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.


Füles még most se szólt semmit, így hát a harmadik szakaszt is elénekelte:

Nyáron nyaralok, télen telelek,
villanyt a fára ingyen szerelek,
kérdezz valamit, s én megfelelek,
nyáron nyaralok, télen telelek.


-Nagyon helyes - szólt füles. - Te csak énekelj! Tralala. Örülj az életnek!
-Örülök is.
-Van, aki tud.
-Mi baj?
-Mi lenne?
-Olyan bánatos vagy.
-Bánatos? Miért lennék én bánatos? Születésnapom van. Az év legboldogabb napja.
-Születésnapod van? - mondta Mackó örömteljes meglepetéssel.
-Nagyon természetes. Nem látod? Nézd csak a sok születésnapi ajándékot, amit kaptam.
-És gúnyosan kinyújtotta a lábát. -Látod? Mennyi torta meg töltött csokoládé.

Mackó jobbra nézett, aztán balra.
-Ajándék? Torta? Csokoládé? Hol?
-Hát nem látod?
-Nem én.
-Én se - mondta Füles. -Ez csak olyan tréfa volt. Vicc. Haha!
Mackó megvakarta a fejét, nem tetszett neki a dolog.
-De igazán születésnapod van? - kérdezte aztán gyanakodva.
-Bizony.
-Hát akkor - gratulálok. Még sok-sok születésnapot!
-Neked is, Micimackó.
-De nekem nincs születésnapom.
-Nincs is. Csak nekem van.
-Akkor hát miért gratulálsz nekem?
-Miért ne? Remélem, nem akarod magad rosszul érezni az én születésnapomon?!
-Ó, akkor értem...
-Elég baj - mondta Füles most már végképpen letörve-, hogy én ilyen piszokul érzem magam a tulajdon születésnapomon. Se ajándék, se csokoládé, se torta gyertyával, még csak egy nyavalyás üdvözlő táviratot se kaptam...Legalább más ne érezze rosszul magát, ez minden, amit várok...

Ez sok volt Micimackó gyenge szívének.
-Várj meg itt! - szólt gyorsan, sarkon fordult, s iszkolt haza, ahogy csak szusszal bírta; úgy érezte, akárhonnan, akárhogy, meg kell ajándékoznia valamivel szegény Fülest.
Lakása előtt ott találta Malackát. Fel-felugrált az ajtó előtt, hogy elérje a csengőt, de nem érte el.
-Hé, Malacka! - kiáltott rá.
-Szervusz, Micimackó!
-Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske?
-El alakom érni a csengőt - mondta Malacka. - Éppen most érkeztem ide a látogatásodra.
-Majd én csengetek helyetted - mondta Micimackó előzékenyen. El is érte a csengőt, és csengetett. -Épp most beszéltem Fülessel - beszélt közben-, szegény Füles nagyon rossz lelkiállapotban leledzik. Születésnapja van, senki a füle botját se mozgatja, észre se vették, és nagyon a szívére vette ezt a közönyt...Ejnye, senki se felel a csöngetésre?
-De Mackó - mondta Malacka-, már hogy felelnének? Hisz ez a te lakásod.
-Persze, persze...No, akkor kerüljünk beljebb.
Bementek. Mackó első dolga volt odamenni az almáriumhoz, megnézni, maradt-e még egy kis méz a csuporban. Még volt egy kevés.

-Ezt odaadom Fülesnek - magyarázta - ajándékba. Te mit adsz neki?
-Nem lehetne úgy, hogy én is ezt adom? Mondjuk, a kettőnk ajándéka.
-Nem. Ez nem egy jó megoldás.
-Jó, hát én viszek neki egy léggömböt. Van még egy a múlt heti mulatságból. Mindjárt haza is futok érte.
-Látod, Malacka, ez nagyon jó ötlet. Ennek biztosan nagyon fog örülni szegény Füles, menten jókedve támad. Egy szép léggömb igazán nem ronthatja el az ember kedvét.
Malacka eltotyogott. Micimackó is elindult ellenkező irányban a mézes csuporral.
Meleg nap volt, s az út hosszúnak tűnt. Felét se járta be, mikor valami cudar érzés kerítette hatalmába. A füle tövén kaparászott, valami az orrát csiklandozta, még a füle is viszketett tőle. Mintha valaki noszogatta volna belülről: "Na, Mackó, mi lesz?"

"Ejnye, ejnye - csóválta a fejét. -Nem tudtam, hogy ilyen hosszú ez az út..." - Így hát letelepedett, és levette a csupor fedelét. "Még jó, hogy ezt magammal hoztam - gondolta. - Sok mackót ismerek, akiben nem lett volna ennyi előrelátás, hogy efféle elemózsiát vigyen magával az útra." - S már nyalogatta is a mézet, bedugva fejét a csuporba.
-Lássuk csak - mondta elégedetten, mikor az utolsó csöppet is felnyalta -, hova is indultam? Ahá, Füleshez. - Fürgén felugrott.
Aztán egyszerre csak eszébe jutott a dolog.
-Lássuk csak-mondta elégedetten, mikor az utolsó csöppet is felnyalta-, hova is indultam? Ahá, Füleshez. - Fürgén felugrott.

























Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY, A kis herceg

Micimackó látogatóba megy

CSURI KIRÁLYKISASSZONY