A MEZTELEN KIRÁLY


HETEDHÉT MAGYARORSZÁG MESÉI

Volt egyszer egy király. Ennek az volt a szokása, hogy minden órában más-más ruhát szeretett volna fölvenni. Mindenféle ruhája volt már, minden órára jutott volna kettő is. Arra ment egyszer két szabólegény. Bekopogtatnak a királyhoz, aztán elmondják, hogy ők tudnak olyan ruhát készíteni, amilyen a királynak még nincs. Ha a király őfelsége megengedné, ők azt megszőnék, meg is varrnák.
Csukják be őket egy szobába, aztán hagyják dolgozni. E az a szövet olyan lesz, hogy csak az láthatja, aki életében még senkit nem csalt meg. A király megengedte. Maga is örült, hogy olyan ruhája lesz, amilyen még nem volt. A két szabólegény pedig a szövőfán külön szobában dolgozott.
Néhány nap múlva a király azt mondja az öreg miniszterének:
-Te még soha nem csaltál meg senkit. Eredj be a szabjólegényekhez, nézd meg, milyen szövetet készítenek.
Az öreg miniszter bement. Végignézte a szövőfát. Nem látott rajta semmit, de nem merte mondani. Kérdezik a szabólegények:
-No, tetszik-é?
-Szép, szép!-mondta, de hát csak nem látott semmit.
Odavitték a másik szövőfázoz, ott is kérdik:-Hát ez tetszik-é?
Arra is rámondta, hogy szép, pedig azon sem látott semmit. Visszament a királyhoz, aztán előadta neki, hogy minden szövet meglehetősen szép
A szabólegények már jelentették is, hogy kész a ruha, lehet próbálni. A király elmegy a próbára, a két szabólegény rendesen levetkőzteti, aztán ráhúzzák a semmit. A király ott állt előttük anyaszült meztelen.
Forgatták hol előre, hol hátra, aztán megkérdezték tőle is:
-Hát nem pompás?
A király is rájuk hagyott mindent, mert ő sem merte mondani, hogy nem lát semmit. Mondja neki a két szabólegény, hogy ez még semmi, a ruhához köpenyt is csináltak. Odaviszik, rá is adják, de a köpeny is a semmi volt.
A király nagyon szerette volna, hogy a legújabb ruhájában mindenki lássa, parádét rendelt el. Magára adatta az új ruhát meg a köpenyt, s ő maga ment a parádén legelöl. Fegyveresek kísérték, kétoldalt is azok fogták a köpenyt, hogy ne érjen a földre. Kitódult a nép a kapukba, aztán mikor a királyt meglátták, elkezdtek kiabálni meg a tenyerüket csapkodni, hogy:
-Jézus! Meztelen a király, s ennyi nép közt!/ A király tekingetett, nézte magát hol jobbról, hol balról, nem méltatlankodott, mert maga is úgy érezte, hogy a népnek igaza lehet. Hazament, felöltözött, hívatta a sazbólegényeket, de azoknak akkorra már hűlt helyük volt.





Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

VÁNDORMADARAK

TÁLTOS JANKÓ