VÁNDORMADARAK

Hűvös októberi délután volt. Micimackó és Malacka egy farönkön üldögéltek Micimackó háza előtt, és az élet nagy kérdéseiről társalogtak. Többek között azt is megvitatták, hogy vajon az akácméz finomabb vagy a vadvirágméz. Egyszer csak a háztetőn egy sereg fecskére lettek figyelmesek.

-Biztosan születésnapot ünnepelnek - állapította meg Micimackó.- Kíváncsi vagyok, melyikük lehet az ünnepelt?!

A következő pillanatban mind felrebbentek, és V-alakzatban repülni kezdtek pontosan dél felé.
-Elég rövid ünnepség volt - állapította meg Malacka, - de biztos haza kell már menniük.

-Nézd csak, Malacka!-szólt Micimackó. - Elszálltak egytől egyig, még az ünnepelt házigazda is! És mind ugyanabba a z irányba repülnek!
-Igen, V-alakban dél felé szállnak - nézett Malacka a távolodó madarak után.

Egy perc sem telt bele, és ismét szárnysuhogás hallatszott. Bagoly ereszkedett le a levegőből, és üdvözölte barátait.
-Láttátok távoli kuzinjaimat? - kérdezte. -Vándormadarak. Ősszel minden évben melegebb éghajlatra vándorolnak. Úgyis mondhatnánk, hogy mennek nyaralni.

-Nyaralni?-kérdezte izgatottan Micimackó. - Én is nagyon szeretnék nyaralni! Igazán velük tarthatnánk mi is.
-Remek ötlet! -kiáltotta Bagoly. -Mindig is kedvem lett volna egy kis vándorláshoz. Különösképpen akkor, ha én vezethetem a rajt. Malacka, kérlek, szólj a többieknek, hogy holnap Micimackó házától indulunk mindnyájan a vándormadarak után.

Másnap reggel nagy volt a sürgés-forgás Micimackó kertjében. Kanga, Zsebibaba, Bagoly, Tigris, Nyuszi, türelmetlenül várták már az indulást.
-Ideje indulni, barátaim - sürgette őket Bagoly.
-Igen, igen! Már rég úton kéne lennünk! - helyeselt Tigris, miközben hatalmasakat szökkent.

Bagoly indulás előtt még egy gyors szemlét tartott:
-Malacka, nem lesz az a bőrönd túl nehéz? Zsebi baba, arra az esernyőre nem lesz szükséged. Micimackó, te meg már a tizenharmadik mézes bödönt hordod ki az udvarra! Biztosíthatlak, hogy egy is elég lesz.

Már indult is a vándorcsapat pontosan úgy, akár a vándormadarak. Az élen Bagoly vonult, majd utána a többiek V-, vagy ahhoz időnként nagyon hasonló alakzatban.
-Fütyörésszünk, mint a madarak!-biztatta a többieket Bagoly.
Erre mindenki fütyülni kezdett valamit, ami éppen eszébe jutott. Annyira belefeledkeztek a hangos fütyörészésbe, hogy nem is vették észre, amikor elvétették az útirányt.

Hosszú és fárasztó gyaloglás után egy ismeretlen helyre érkeztek.

-Ezek a sziklák alkalmasak lesznek arra, hogy megpihenjünk egy kicsit - szólt Bagoly.
-Tetszik nekem ez a hely. Jól lehet itt mézet enni - mondta teli szájjal Micimackó.
-Játszani is remekül lehet! - kiáltotta Zsebi baba, és Tigrissel együtt felszaladt a sziklák tetejére.
-Miénk a vár, tietek a lekvár! - kiáltották fentről.
-Tessék? Hol az a lekvár? - kérdezte Micimackó érdeklődve.

A játék azonban nem tartott sokáig, mert mindnyájan fázni kezdtek.
-Érdekes, hogy milyen hűvös erre az idő - állapította meg Bagoly.
-B-b-biztos, hogy errefelé kell mennünk? - érdeklődött Malacka bátortalanul.
-Hát persze! - hangzott Bagoly határozott válasza.
-Mi sem könnyebb, mint azt leellenőrizni, hogy észak vagy dél felé tartunk. Ha ugyanis naplementekor a Nap a jobb...izé...bal..., vagyis nem, mégis csak a ... Szóval, ha reggel, vagyis este...jaj ne! Elfelejtettem!

Szerencsére Malacka megpillantott egy útjelző táblát.
-Nézzétek! Aszongya, hogy ...É-é-é-szaki-sark!
Mit jelent az Északi-sark, Bagoly?

-Többek között sajnos azt is jelenti, hogy mi pont rossz irányba vonultunk-bosszankodott Bagoly. - Azt tanácsolom, vegyük fel ismét a vonulási V-alakzatunkat, és induljunk vissza!
Ha behozzák az időveszteséget, a visszafelé vezető utat már nem gyalogolva, hanem futva tették meg.
Annyira loholtak, hogy előbb-utóbb mindannyiukról szakadni kezdett a víz.

-Szerintem már nemsokára délen leszünk. Olyan meleg van, hogy majd megsülök! - kiáltotta hátra Bagoly iparkodó társainak. - Ha szétnéztek, láthatjátok, hogy sokkal barátságosabb ez a vidék, mint Észak zord sziklái.

Nemsokára meg is érkeztek Füles otthonához.
-Megérkeztünk! Ez a Pagony legdélebbi pontja - állította meg a kis csapatot Bagoly.
-Isten hozott benneteket! - üdvözölte barátait Füles. - Készültök valahova ezekkel a csomagokkal?
-Mi csak Délre vándoroltunk, mert úgy hallottuk, hogy Délen nagyon kellemes az éghajlat, és gyönyörű a vidék. A búskomor csacsi elmosolyodott:
-Örülök, hogy felfedeztétek ennek a tájnak a szépségét - mondta Füles. - Gyertek, megmutatom nektek a vidék nevezetességeit.

-Nézzétek - kezdte, ez az én bogáncsosom. Fenséges bogáncsok nőnek itt. Ezek meg itt puha leveleim. Ezeken lehet a legjobban hemperegni.
-És ez, ...ez meg itt a sáros pocsolyám! Ebben lehet a világon a legjobban dagonyázni -vezette körbe büszkén vendégeit Füles. -Ez meg itt a házam. Ide vonulok vissza, ha esik az eső. De nem mindig, mert itt Délen kellemes, langyos eső esik.

Füles egyre jobban belemelegedett a magyarázásba, barátai viszont egyre lankadó figyelemmel követték idegenvezetését. Időközben, ahogy elmúlt a futás okozta kimelegedés, a barátok ismét fázni kezdtek.
Mivel nem akarták megbántani Fülest, türelmesen hallgatták az előadást. Mikor azonban Füles egy hosszú körmondathoz akart mély levegőt venni, Micimackó udvariasan közbeszólt:
-Valóban varázslatos ez a hely! Mi lenne, ha itt telepednénk le egy kicsit Füles birtokán?

Így is tettek. Leültek Füles puha leveleire, és Micimackótól még egy nyalásnyi mézet is kapott mindenki. Remekül érezték magukat - Tigris kivételével. Ő ugyanis kifejtette, hogy a tigrisek nem szeretik sem a puha leveleket, sem a bogáncsot, sem pedig a mézet.
-Ha már itt vagyunk - javasolta Micimackó, - nézzük meg, mit csinálnak itt Délen a vándormadarak!
-Én sosem figyeltem őket - mondta Füles. - Csak azt tudom, hogy folyton zajonganak.

-Gyerünk, keressük meg őket! - javasolta Micimackó. Így történt, hogy a kis társaság a madarak keresésére indult. Keresték őket fenn, keresték lenn, Zsebi baba még a kövek alá is bekukucskált, ám egy árva madarat sem találtak.
Egy idő után aztán Micimackó óvatosan érdeklődni kezdett Bagolynál:
-Szerinted biztos, hogy most már Délen vagyunk? - kérdezte.
-Ó, egészen biztos. Mi jó helyen vagyunk, legfeljebb csak a madarak nem találtak még ide.

Aztán a következő pillanatba egy magányos madár repült el felettük. Egy seregély volt, de rövidesen el is tűnt a messzeségben.
-De szép! Szerintetek hová repül? - kérdezte Malacka.
-Hát, szerintem, minden bizonnyal még délebbre - válaszolta Bagoly. - Biztos Afrikába költözik, ahol még ennél is sokkal melegebb van.
-És mi történik azokkal az állatokkal, akik itt maradnak télire? - érdeklődött Malacka.
-Ó, hát azok keresnek valami búvóhelyet, ahol átvészelhetik a zordon telet.

-Mi sajnos nem tudunk délebbre repülni, így hát jobb lesz nekünk is felkészülnünk a télre - tanácsolta Kanga.
-Én is azt hiszem - helyeselt Micimackó. -Még maradt egy polc a kamrámban, amin elfér még egy csupor méz. Jobb lesz sürgősen feltöltenem, nehogy éhezzek a tél folyamán.
-Gyertek, vonuljunk haza, és készüljünk fel a télre!
Tavasszal majd ismét viszont láthatjuk a vándormadarainkat - azzal Bagoly útnak indult.

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

TÁLTOS JANKÓ