Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2011

A Kis Hableány

Kép
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kellene egymásra állítani, hogy a tengerfenékről a víz színéig érjenek. Odalenn a mélységes mélyben lakik a tenger népe.

Ne higgye ám senki, hogy odalenn nincs egyéb sós, fehér fövenynél; különös fák, virágok ringatóznak ott, száraik, indáik olyan hajlékonyak, hogy a legenyhébb hullám is megrezdíti őket, s úgy imbolyognak, hajladoznak, mintha élnének. Ágaik között halak suhannak el, aprók és nagyok, úgy, mint idefönn a madarak a fák koronái közt.

Ahol a legmélyebb a tenger, ott áll a vízikirály palotája; piros korallból rakták a falait, csúcsíves, nagy ablakait átlátszó borostyánkővel üvegezték, tetejét meg kagylóhéjjal födték, s ezek nyitódnak-csukódnak a hullámok érintésére. Csak úgy tündöklik tőlük a palota teteje, mert minden kagyló fényes gyöngyszemeket rejt, olyanokat, amikből egy sze…

5. Amelyben Malacka egy Elefánttal találkozik

Kép
Egy napon, mikor Róbert Gida és Micimackó és Malacka egyszerre beszéltek összevissza mind a hárman, Róbert Gida lenyelte a falatot, amivel tele volt a szája, és egész közömbösen megjegyezte: -Ma láttam egy Elefántot, Malacka. -Mit csinált éppen? - kérdezte Malacka. -Csak úgy kószált - mondta Róbert Gida. - Azt hiszem, nem látott meg. -Én is láttam egyszer - mondta Malacka-, legalábbis azt hiszem, ő volt az. De lehet, hogy nem ő volt. -Én is - jegyezte meg Micimackó, és azon tűnődött, mi lehet az, hogy Elefánt. -Általában ritkán látható - mondta Róbert Gida könnyed modorban. -Mostanában - tette hozzá Malacka. -Ebben az évszakban - fejezte be Mackó.
Aztán másról beszéltek, míg csak el nem érkezett az ideje, mikor Malacka és Mackó haza szoktak menni. Előbb együtt talpalták végig a Százholdas Pagony szélén kanyargó ösvényt, s nem sokat beszélgettek; de mikor a patakhoz értek, s átsegítették egymást a köveken, s a sövény szélén egymás mellé kerültek, barátságos eszmecsere indult meg erről, amarról,…

A hegy és a Rózsakert

Kép
A visszhang
A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használt. "Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes embert" De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.

-Jó napot!-mondta találomra.
-Jó napot!...Jó napot!...Jó napot!...-felelte a visszhang.
-Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
-Ki vagy...ki vagy...ki vagy...-felelte a visszhang.
-Légy a barátom, olyan egyedül vagyok - mondta.
-Egyedül vagyok...egyedül vagyok...egyedül vagyok - felelte a visszhang.
"Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg. - Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek sincs semmi képzelőtehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik...Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."

A rózsa kert
Egy szép napon aztán, miután sokági vándorolt homokon, sziklá…