A Vasorrú Banya

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, akinek egy kígyó megjósolta, hogy a fiát tizenhat éves korában nem tudja megőrizni. A király megijedt, a fiát mindjárt üvegkastélyba tette, úgy nevelte. A gyerek már tizenhat éves lett, mikor  egyszer lovasok mentek arra. Meglátta őket, nagyon szeretett volna közéjük menni. Az apja végül kiengedte. De alig volt a gyerek odakinn, jött egy nagy forgószél, fölkapta, aztán vitte erdőn-mezőn át. Akkor újra egy erdőhöz értek, ott letette. A királyfi azt sem tudta, merre menjen, nem járt azon a vidéken sosem. Úgy élt az erdőben vadalmán. Egyszer egy éjszaka valami világosság pillogott előtte, egy ablakféle volt. Odabenn egy öregembert talált.
-Adjon isten jó estét, bátyámuram!
-Adjon isten neked is, fiam! - mondta az öreg. - Hol jársz te itt, ahol még a madarak sem?
A királyfi elmondta neki az élete sorát, kérte, hogy vezesse ki őt ebből az erdőből. Az öreg megígérte, hogy majd kivezeti, ha reggel lesz, addig még esznek is, alszanak is egyet. Hozott be körtét, adott belőle a királyfinak is. Mikor ő ette, szikrázott a foga alatt, mikor meg a királyfi harapott bele, omlott a szájában, mint a zsömle. Másnap reggel az öreg csakugyan kivezette az erdőből.
Ment, mendegélt, egyszer egy királyi kastélyhoz ért. Ott megfogadták kéményseprőnek. A királynak volt három lánya, de valójában csak kettő, mert a harmadikat a felesége, a vasorrú banya úgy lopta. Ez a lány megszerette a kéményseprőt. Megtudta ezt a vasorrú banya, feltette magában, hogy elveszejti a legényt. De a lány megmondta neki:
-A mostohám azt akarja, hogy válassz közülünk. Én a középső leszek, dongóbogár lesz az arcomon, engem válassz, ha nem akarsz rosszul járni!
A vasorrú banya ki is állította a három lányt, aztán azt mondta a fiúnak, hogy válasszon belőlük. Az megfogta a középsőnek a kezét, és kihúzta a sorból. Az mondja erre a vasorrú banya:
-Köszönd az Istenednek! Ha az én lányaimat választod, meghaltál volna!
A mostohalány meg kérlelte a királyfit, hogy ha szereti, vigye el az apja országába, mert itt a vasorrú banyától úgysem lesz nyugtuk.
-Megüljük a piszkafát meg a pemetet* - mondta -, ahányat rántok a pemeten, annyi mérföldre visz, amennyit rávágok a piszkafára, annyi mérföldre visz.
Úgy volt, hogy másnap reggel indulnak, de a vasorrú banya meg akarta ölni a kéményseprőt, már a vizet is forralta, hogy beletaszítja, már fogta a karját is. Egyszer csak a mostohalány odaszaladt, kirántotta a fiút a vasorrú banya kezéből, felültek a piszkafára meg a pemetre, aztán mentek, ahogy tudtak.
Ahogy mennek, egyszer hátranéz a mostohalány. Azt mondja:
-Jön egy nagy vihar utánunk, a vasorrú banya egyik lánya!
Jött is. Előtte volt egy kastély, mérgében felforgatta. A mostohalány nagy hirtelen heggyé lett, a fiú meg egy tölgyfaerdő rajta. Mikor a vassorú banya lánya odaért, már nem látott senkit. Hazament. Elmondta, hogy nem látott senkit, csak egy hegyet s rajta egy tölgyfaerdőt. A vasorrú banya nagyon megharagudott rá, elküldte a másik lányát is.
Akkorára a hegy meg a tölgyfaerdő visszaváltozott. Megint néz hátra a mostohalány, mondja a fiúnak:
-Jön a másik lány is!
Alighogy kimondta, zuhogott a jég, ott volt a nagy vihar a nyomukban, de akkorára már a mostohalányból búza lett, a fiúból meg öregember, kaszálgatta a búzát. A másik lány is hazament, ez is elmondta, hogy senkit sem látott.
Most már a vasorrú banya indult el. Észrevette a mostohalány, hogy még nagyobb vihar megy utánuk, hogy még a fák is kitörnek. Gyorsan halastóvá változott, a fiú meg csukává a halastóban. A banya vitt magával egy könyvet is, abból olvasta ki, hogy a tó a lány, a csuka benne a kéményseprő. Nekihasalt hát a víznek, ki akarta inni, de szétdurrant. Így járt a gonoszságával. A királyfi meg a mostohalányt hazavitte az apja országába.

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

A MAGÁNYOS HÓEMBER

MIKULÁS EREDETE