A kígyó

Ha az ember mindenáron szellemes akar lenni, megesik, hogy egy kicsit elveti a sulykot. Én sem voltam egészen szavahihető, amikor a lámpagyújtogatókról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról beszéltem. Így aztán félő, hogy hamis fogalmat adok bolygónkról azoknak, akik nem ismerik.
Az emberek ugyanis igen-igen kevéske helyet foglalnak el a Földön. Ha a Föld kétmilliárd lakosa kissé szorosabban egymás mellé állna, olyasformán, mint például egy futballmeccsen, könnyen elférne egy húszezer négyzetméternyi téren. Az egész emberiséget össze lehetne zsúfolni a Csendes-óceán legparányibb kis szigetére.

A fölnőttek ezt persze nem hinnék el. Ők igen nagy helyet tulajdonítanak maguknak. Azt képzelik magukról, hogy tekintélyesek, akár a majomkenyérfák. Föl lehet szólítani őket: tessék, számoljanak. Ez tetszeni fog nekik, mert imádják a számokat. De ne vesztegessétek az időtöket ilyen föladatra. Fölösleges. Inkább higgyetek nekem.
A kis herceg tehát, amint földet ért, alaposan meglepődött, hogy egy teremtett lelket sem lát. Már-már attól félt, elvétette a bolygót, amikor a homokban megmozdult előtte egy holdszínű gyűrű.
-Jó éjszakát!-mondta a kis herceg, csak úgy találomra.
-Jó éjszakát!-felelte a kígyó.
-Melyik bolygóra estem? -kérdezte a kis herceg.
-A Földre, Afrikában - felelte a kígyó.
-Ó...Hát senki sincs a Földön?
-Ez itt a sivatag. A sivatagban nincs senki. De a Föld nagy - mondta a kígyó.
A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte.
-Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.
Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk...De milyen messze van!
-Szép csillag - mondta a kígyó. -Mit keresel itt?
-Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
-Hajaj! -mondta a kígyó.
-Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
-Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.
A kis herceg hosszan szemügyre vette.
-Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...

-De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.
A kis herceg elmosolyodott.
-Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs...utazni se tudsz.
-De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó.
Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett.
-Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél.
A kis herceg nem felelt.
-Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...
-Ó! - mondta a kis herceg. -Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
-Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó.
És hallgattak utána tovább.

A semmi kis virág...
A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háromszirmú, semmi kis virággal.
-Jó napot! - mondta a kis herceg.
-Jó napot! -mondta a virág.

-Hol vannak az emberek? - kérdezte udvariasan a kis herceg. A virág látott egyszer egy bendukoló karavánt.
-Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket. De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük.
-Viszontlátásra- mondta a kis herceg.
-Viszontlátásra - mondta a virág.

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY, A kis herceg

Micimackó látogatóba megy

CSURI KIRÁLYKISASSZONY