Otthon édes otthon

Egyik reggel, miután Micimackó alaposan meggyőződött arról, hogy tele van a pocakja, illetve már egyetlen mézes csuprában sem maradt semmi, vidáman fütyörészve sétálni indult. Gondolta, feltételnül meg kell osztania valakivel a mézzel-teli-mackópocak felehetetlen élményét.
Útközben egy vörösbeggyel találkozott, aki egy faággal a csőrében vidáman ugrándozott.
"Nahát! Fura egy ízlés - gondolta. -Ki enne meg egy ilyen kemény, összerághatatlan, keserű faágat? Én inkább maradok a méznél."
Még a végére sem ért logikusnak tűnő okfejtésének, amikor a kis vörösbegy fogta magát, és fölröppent egy tölgyfára. A fa ágain ügyesen szökdelve egy fészekhez vitte a gallyat, majd beillesztette az ágakból, szalmából és tollakból épülő formás kis építménybe.
-Hm - hümmögött Micimackó. Majd újra megismételte:
-Hm.
Azon törte a fejét ugyanis, hogy ha ez a kis vörösbegy ilyen szabályos, gyönyörű, kis fészket tud rakni, akkor a mackók vajon miért nem építenek fészket.
-Itt az ideje, hogy én is megpróbáljam - mormogta magában. -Csak arra kell ügyelnem, hogy elég nagy legyen a fészek, és beleférjek én, az összes mézescsupor, na meg Malacka.
Micimackó azonnal munkához is látott. Jó vastag faágakat gyűjtött. Olyanokat, hogy már nem is annyira gallyakhoz hasonlítottak, inkább husángokhoz.


-Még szerencse, hogy vannak mancsaim!-állapította meg, miközben szorgosan hordta a fát. -Milyen nehéz lehet a madaraknak, hisz' nekik csak csőrük van!
Ám a fészek csak nem akart összeállni. Először bedőlt az eleje, aztán kidőlt az oldala, majd beomlott a hátulja.
"Lehet, hogy mégsem ártana egy kis csőr a fészeképítéshez?"-monfondírozott Micimackó.
Mikor aztán úgy érezte, hogy elkészült a fészek, belemászott. Az pedig egy szempillantás alatt rá is omlott.
Éppen ebben a percben érkezett meg Malacka.
-Szia, Micimackó!-köszöntötte.- Csak nem máglyát rakni készülsz? Na de miért ültél bele?
-Ez nem máglya, Malacka-mondta Micimackó.-Ez egy fészek. Éppen azt szeretném kipróbálni, hogy milyen is vörösbegynek lenni.
-De a vörösbegy nem a földön rak fészket, hanem a fán - mondta Malacka.
-Aha! Akkor biztos ezért nem sikerült nekem -örvendezett Micimackó az új felismerésnek. -Próbáljuk meg mi is a fára rakni!
Azzal Malacka Micimackó vállára állt, és a tölgyfa egyik ágán építeni kezdte a fészket. Akárhogy is próbálkozott, a husángok sehogy sem akartak fészekformát ölteni.
Egyre inkább csak egy tölgyfa ágára rakott nagy kupac fához hasonlítottak.
-Szerinted megpróbáljak beleülni?-kérdezte bizonytalankodva Malacka, miután megunta a fészekrakást.
-Talán próbáld meg! De nagyon óvatosan!-intette Micimackó.
Alighogy Malacka bemászott a fészekbe, az széthullott, és Malacka lepottyant a fáról. Még szerencse, hogy Micimackó el tudta kapni őt!
-Fú, de klassz volt! Hadd próbáljam ki én is!-kiáltotta Zsebibaba, aki épp ebben a pillanatban ért oda.
-Á, Zsebibaba, ez most nem játék. Szeretnénk egy ugyanolyan fészket rakni az öreg tölgyön, mint a vörösbegyé. De sehogyan sem sikerül-magyarázta Micimackó.
-Szerintem ne bajlódjatok a fészekkel! Gyertek! Mutatok valami sokkal érdekesebbet-mondta Zsebibaba, és egy vakondtúráshoz vezette őket. - Inkább építsünk egy földbe vájt kunyhót! Ez sokkal izgalmasabb.
-Ásunk egy mély gödröt, aztán meg járatokat vájunk a föld alatt - magyarázta Zsebibaba. -Könnyű nekünk, mert van lapátunk. Nem úgy, mint szegény vakondnak, aki a mancsával és a karmaival kénytelen kiásni magának a föld alatti járatokat!


Zsebibaba igen tehetséges ásónak bizonyult. Pillanatok alatt mély gödröt túrt. A kiásott földet aztán egy nagy kupacba halmozta. Miután elkészült, felmászott a kupac tetejére, és hangos nevetéssel legörgött róla. Több se kellett Micimackónak és Malackának, nyomban követték Zsebibaba példáját.
-Ó, mennyivel kellemesebb egy vakond lakhelye, mint a madaraké! -lelkendeztt Micimackó.
-De a vakondnak nem ez az otthona, Micimackó! - világosította fel Zsebibaba. -A vakond a föld alatt lakik. Ez csak a kupac, ahová a kiásott földet kitúrja.
-Jaaa! -mondta Micimackó kissé csalódottan. - Akkor elsőnek te menj le a gödörbe, Malacka!
-Nem, inkább te, Micimackó -tiltakozott Malacka.
Így aztán Micimackó előrement, majd Malacka is követte a vakond lyukba. A gödör belsejében minden sötét volt, hűvös és nyirkos.
-Én jobban szeretem az olyan házakat, ahol ablak is van -állapította meg rögtön Malacka a sötét lyuk mélyén.
-Én pedig jobb szeretem az olyan lakásokat, ahol van méz - mondta Micimackó.
-Micimackó! Itt mozog valami nyúlós a lábam alatt! Ez egy g-g-g-giliszta! - rémüldözött Malacka. - Gyere, menjünk innen!
Malacka kis is mászott a lyukból, ám Micimackó helyzete már lényegesen nehezebbnek bizonyult.
-Azt hiszem, én beszorultam - állapította meg a tényt Micimackó. -Éreztem reggel, amikor a kilencedik csupor mézet ettem, hogy egy kicsit sok lesz. Főleg akkor veszélyes ez, ha az ember tudja előre, hogy ajtón fog majd ki- és belépni. 
A többiek rögtön a bajba jutott mackó segítségére siettek. Húzták-vonták, de mindhiába. Szerencsére Tigrisnek is pont errefelé volt ugrabugrálhatnékja.
-A helyzet komolyságát tekintve azt hiszem, elkél egy kis segítség -jegyezte meg, majd ő is cibálni kezdte Micimackót kifelé a lyukból. Hossza próbálkozás után végül aztán nagy cuppanással - úgy, ahogy a dugó kijön az üvegből - kiszabadult Micimackó az üreg fogságából.
-Ó, köszönöm, Tigris! -hálálkodott Micimackó. -Tudod, csak ki akartuk próbálni, hogy milyen lehet vakond lyukban lakni. De biztosíthatlak afelől, hogy igazán nem valami kellemes. Sötét, nyirkos, és kifejezetten szűk.
-Hohohohó! Gyertek csak velem, barátocskáim! Tudok én ennél egy sokkal jobb lakhelyet! -kiáltotta Tigris. -Jó tágas, világos, és nem a föld alatt van. Biztos ismeritek! Az öreg, odvas fa, ahol a vadméhkas van.
-Vadméhkas? -rémüldözött Malacka. -De hisz' azok csípnek!
-Ó, azt már évekkel ezelőtt elhagyták a méhek. Nem lakik már a fában senki -nyugtatta meg őt Tigris.
Így aztán mindnyájan követték Tigrist az öreg, odvas fához. 
-Gyere, Micimackó, segítek bemászni az odúba - szólt Tigris.
Tigris szép sorban besegítette barátait a fa belsejébe. Tigris kívül maradt, hogy onnan figyelje a hol itt, hol ott előbukkanó vidám fejeket.


Mindenki remekül, illetve majdnem remekül szórakozott. Malacka és Zsebibaba ugyanis Micimackó hátára állva mászott fel a fatörzs tetejére.
-Igazán kényelmes, de azért otthon egy kicsit kényelmesebb - motyogta Micimackó némi gondolkodás után.
-Na, jó kis otthont találtam nektek? - kérdezte Tigris.
-Igen, de én most már szeretnék inkább hazamenni - válaszolta Micimackó. -Egyébként is ideje lenne már bekapni egy pár falatot.
-Pompás ötlet! - lelkendezett Tigris. -De ígérd meg, Micimackó, hogy most az egyszer nem mézzel fogsz megkínálni!
-Megígérem, csak segíts innen kimászni! Köszönöm, most már elég volt a vendégeskedésből - mondta Micimackó. Tigris egyenként kivette barátait az odvas fából, úgy, hogy még meg is pörgette őket a levegőben, mielőtt földet értek volna.
-Az a jó az én otthonomban, hogy nem lehet leesni benne a fáról, meg nem lehet beszorulni, tudniillik elég széles az ajtaja. Még akkor is elég széles, ha tizenkilenc csupor mézet eszem meg egyszerre - kezdte a honvágytól sóvárgó mackó.
Micimackó egész úton hazafelé otthonáról áradozott.
-Meg az is nagyon jó az én otthonomban, hogy vannak ablakai. Van benne függöny, asztal, székek és egy tekintélyes méretű éléskamra - folytatta. -Ami viszont a legjobb, hogy az éléskamrában általában méz is található - áradozott tovább. -Na, már meg is érkeztünk. Kerüljetek beljebb!


Mindnyájan rögtön asztalhoz is ültek.
-Jé, berepült egy kis vörösbegy! - kiáltotta Micimackó. - Segítsünk neki, hogy ki tudjon szállni az abalakon!
Micimackó az ablakhoz futott, hogy kitárja a szárnyaival verdeső kismadár előtt.
-Erre gyere, kis vörösbegy! - kiáltotta.

A kismadár egy szempillantás alatt kiröppent az ablakon, és boldogan cikázott tova a levegőben.
-Ha nekem sem volt jó fészekben, vakondtúrásban és méhkasban lakni, akkor biztosan ő is a saját otthonában érzi magát a legjobban - vonta le a következtetést Micimackó. - Én is a saját otthonomban érzem magam a legjobban.
Mindenki nagyon örvendett, hogy Micimackó ismét otthon lehetett. Ennek örömére -Tigris kivételével- mindannyian jól belakmároztak a friss akácmézből.

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Szemfüles érzékszervek

VÁNDORMADARAK

TÁLTOS JANKÓ