Esik az eső

Nyár volt. Sütött a nap, a madarak csiviteltek, a pillangók egyik virágról a másikra röpködtek.
Donald baba már előre örült a délutánnak, amikor találkozhat a többiekkel a játszótéren.
Ám hirtelen egy nagy sötét felhő tűnt fel az égen, és máris kövér, sűrű cseppek kezdtek el potyogni.
Nemsokára már a tetőn dobolt az eső.
A kis Donald ökölbe szorította a kezét. Nem akarom, hogy essen az eső! Mert az eső unalmas, nem lehet kimenni, és neki semmi kedve sem volt az építőkockáival, autóival vagy vasútjával játszani.
Duzzogva ült a sarokban.
Hirtelen félelmes recsegés támadt, aztán valami zörgést hallott. Donald baba erősen figyelt.
Ez nem mennydörgés volt!
Ratatata! - hallatszott, aztán bumm, bumm.
Amilyen gyorsan csak tudott, Donald baba a recsegés irányába mászott. A hang a konyhából jött.
Donald baba izgatottan nézte a konyhaajtóból, hogy a kis Dasy egy tarka zászlót lobogtatott.
Igazából nem is zászló volt, hanem egy fürdőlepedő, de ahogy Daisy baba suhogtatta ,egészen úgy festett,
mint egy zászló.

Mögötte Minnie baba csúszkált, és egy főzőkanállal hadonászott. Hirtelen földobta a magasba.
Mikor visszaesett, Minnie mellényúlt, és a kanál a kövezetre esett. Donald baba kacagott,
és tapsolt is hozzá. A babák ugyanis farsangi fölvonulást játszottak, és Minnie volt a katicabogárka.
Hát ez épp ilyen esős napra való mulatság volt.
Tratatata! - trombitálta Mickey baba egy papírtölcsérbe. Tutututu! Clarabella is utánozni próbálta.
Bumm, bumm, bumm, bumm! Rudi baba két kanállal dobolt egy lábason. De szépen hangzott!
Goofy baba bohócosdít játszott. Grimaszokat vágott, és nagyokat bukfencezett.
Ez volt a legszebb felvonulás, amit a kis Donald valaha is látott! Valami mégis hiányzott. Donald baba
hamar rájött.
Csinn-bumm! Dirr-durr!
Daisy baba rémületében kejtette kezéből a zászlót. Minnie baba fakanala zajosan a kövezetre hullott.
Mickey, Rudi és Clarabella elnémult egy pillanatra. Sőt, még Goofy baba is elfelejtett grimaszolni.
Bumm! Durr! Bing! Bang! A zaj egyre erősebb lett.
Csinn-bumm! Dirr-durr! 
A konyha közepén ott üldögélt Donald baba, és két lábasfedőt vert össze teljes erejéből!
A többiek megtapsolták, aztán ki-ki a maga hangszerével kísérni kezdte. Mondom, ez volt a legszebb
farsang, amit valaha átéltek. Azt pedig, hogy kinn esik az eső, Donald baba már réges rég elfelejtette.
Mert szó sem lehetett unatkozásról.

Megjegyzések

TOP 3 BEJEGYZÉS

Micimackó látogatóba megy

Szemfüles érzékszervek

ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY, A kis herceg