Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2011

AZ ENGEDETLEN RÓKICA

Kép
Rókáék legkisebb csemetéjét, Rókicát bizony gyakran csúfolták "Makranckának" a szülei.
Mi tagadás, alaposan kiérdemelte ezt a nevet. Ha valamire azt mondták neki, nem szabad, azért is megtette. Például a nyáron a papája figyelmeztette, hogy ne hajoljon át a híd korlátján, mert könnyen a patak vizében találhatja magát. Ő nem fogadott szót, és még szerencse, hogy Vidra bácsi épp ott horgászott, s kimentette a prüszkölő Rókicát. Nem történt másképp az sem, amikor a nyárfa tetejéből Sas apó hozta le, vagy mikor Vakond Vendel kereste meg az eltévedt rókalányt a föld alatti labirintusban. De sorolhatnánk még reggelig csacskaságait.

A januári hóesés kicsalta Rókicát a domboldalra, éppúgy, mint a többi erdőlakó csemetét.
Csúszkáltak, hóembert építettek, hógolyóztak, és persze szánkóztak vidáman nevetgélve.
Hanem ahogy elérkezett az ebédidő, szép lassan valamennyien hazaindultak.
Hívták Rókicát is:
-Gyere velünk! Már biztosan téged is vár rókamama a finom ebéddel!
-Dehogy megyek, én …

RÖZSESZEDÉS

Kép
Nyúlanyónak bizony sok kis apró nyuszigyerekről kell gondoskodnia mindennap. Mosni, főzni, takarítani nem is olyan egyszerű feladat, amikor az idő is olyan hidegre fordul, mint ezen a héten.
Szegény nyúlmama bizony nagyon fáradt volt. Ezen a reggelen is mindent ugyanúgy tett, mint máskor. Az ébredő csemetéket finom friss reggeli várta a konyhában, már a gőzölgő teát is az asztalra készítette, és kiment a kamrába, hogy megnézze, mit is főzzön ebédre, és hozzon rőzsét a tűzre. A kicsik jóízűen falatoztak, és vidáman csacsogtak.

-Jaj, jaj, most mi lesz? - csapta össze a kezeit ijedten nyúlanyó. - Hogy fogok ebédet főzni, amikor csak egy maréknyi rőzse maradt. A kicsiket nem hagyhatom magunkra, hogy újabb adagot gyűjtsek, nyúlapó pedig csak estére ér haza, átfázva, éhesen. Mit mondok neki, miért nincs meleg étel?- sopánkodott egyre.

A gyerekek először megszeppentek, de azután Tapsi, a legidősebb nyúlfiú odaszaladt édesanyjához, és azt mondta:
-Nincs semmi baj, mama. Majd én elmegyek rőzs…

A MAGÁNYOS HÓEMBER

Kép
Eltelt december, s vele együtt a karácsonyi ünnepek mozgalmas időszaka is elcsendesedett. Az erdő fehér pihepaplanba takaródzott, és egész nap alig mozdult valami. A tisztásról azonban egyre-másra sóhajtozás hangjait vitte szét a téli szél.
-Olyan remek az idő, csak ne lennék mindig egyedül! - panaszkodott a hóember.
-Csirip! Hogy vagy? - röppent egy kis veréb a hóember tökfödőjéül szolgáló fazékra.
-Irgum és búrgurum! Mit gondolsz, hogy csak úgy a kalapomra állsz? Hogy fogok kinézni, ha félrebillented? - támadt rá morcosan a hóember.

Szegény apró madárka még mentegetőzni is elfelejtett, úgy megijedt. Gyorsan felröppent a legmagasabb fenyő csúcsára, s onnan pislogott vissza.
-Hiába, ez a hóemberek sorsa - kezdte megint a hóember -, magányosan éljük az életünket.

-Szervusz, hóember! - köszöntötte ekkor rókamama. - Mondd, kölcsön vehetném pár percre a seprűdet? Szeretném elsöpörni a vackom elől a havat, hogy a fiaim kijöhessenek játszani.
-Hogy gondolsz ilyet? - fortyant mérgesen a hóe…

KARÁCSONY

Kép
Jézus születéseKÉP Gerard van Honthorst: A pásztorok imádása
A feldíszített karácsonyfa  a karácsony ünnepének egyik szimbóluma.
A karácsony egy keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Minden év december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének. Feltehetőleg vagy azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése azaz a húsvét illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt, vagy azért, mert ekkor kezdődött el a téli napforduló a Föld északi féltekéjén. Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.

Annak ellenére, hogy a karácsony egy tradicionális keresztény ünnep, sok nem-keresztény ember ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, a különböző mintázatú …

MIKULÁS EREDETE

Kép
A Mikulás "Merry Old Santa Claus" 1881 (egy amerikai ujság illusztrációja) 
Szent Miklós (mozaik, Villach-Beljak)
Gentile da Fabriano:  Szent Miklós pénzeszacskót dob be a szegények ablakán 
Szent Miklós egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította.
Ez a legenda az alapja annak a szép keresztény hagyománynak, hogy december 6-án, Szent Miklós napján a felnőttek ajándékokkal kedveskedjenek a gyermekeknek, valamint egymásnak is.

A Mikulás krampusza  (19. századi illusztráció, Németország)
Santa Claus 1914-ből (Japán)
Mikulás és a krampusz  (illusztráció, Ausztria 1896)
Az ajándékosztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra püspökének népies alakja. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot a…

AZ ARANYLÚD

Kép
-GRIMM legszebb meséi-

Volt egyszer egy ember, s annak három fia. A három közül a legkisebbiket Tökfilkónak hívták. Ahol érték, megtréfálták; ha tehették, csúfot ûztek belõle; neki volt a legrosszabb sora, szegénynek.
Egyszer a legidõsebb testvér fát vágni ment az erdõre. Mielõtt elindult, anyja adott neki egy szép kalácsot meg egy flaskó bort, hogy legyen mit ennie-innia, ha megéheznék, megszomjaznék. Ahogy a fiú beért az erdõbe, szembejött vele egy õsz öregemberke, jó napot köszönt, s azt mondta:
- Adj egy darabkát a kalácsodból meg egy kortyot a borodból! Nagyon éhes, nagyon szomjas vagyok!
De a fiú nagy bölcsen azt felelte:
- Ha neked adom a kalácsomat meg a boromat, mi marad nekem? Szedd a lábad, eredj a dolgodra!
Azzal otthagyta az emberkét, s ment a maga útján. Kiért az irtáshoz, nekilátott a munkának, nagyokat vágott a fa tövére, hanem egyszer csak elvétette a csapást, beleszaladt a fejsze a karjába, haza kellett mennie, hogy bekötözzék. És ez mind az õsz öregemberke miatt tör…

CSURI KIRÁLYKISASSZONY

Kép
-Gyógyító mesék-


Ha a gyerek éjjel bepisil
Gerlinde Ortner
Évi éjjelente bepisil. Senkinek nem szól erről, mert restelli. Nem minden éjjel történik baj. Néha száraz reggel az ágya, néha csak kicsi folt látszik, de máskor úszik az egész ágy. Anyu már orvoshoz is vitte emiatt. A doktor bácsi azt mondta, Évinek kutya baja. Senki sem tudja megmagyarázni, miért pisil be éjszaka. Egy nap az óvó néni a következő mesét meséli: Valamikor véges-régen pompás palotában élt a király, a királyné meg a gyönyörű szép, aranyhajú királykisasszony. A kis királylányt mindenki kényeztette, körülötte forgott az egész udvartartás. Hanem ennek egy csapásra vége szakadt, amikor megszületett a királyfi. A királykisasszonnyal már nemigen törődtek, mindenki az újszülött trónörökös felséges popsija körül sürgölődött, amikor tele lett a pelenkája.
Mi tagadás, a királykisasszony nem nagyon szerette az öcsikéjét. Igencsak féltékeny volt rá. Egyszer azt álmodta, ő is éppen olyan kisbaba, mint a királyfi. Álmában bölcsőben…

VERONIKA ÖSSZEVISSZA-ORSZÁGBAN

Kép
-Gyógyító mesék-
Ha a gyerek rendetlen
Gerlinde Ortner
A dzseki gyűrötten hever a széken, a tornazsák a padlón, a cipők szanaszét szórva az előszobában, a játékok egy része az ágyban, a többi a nappali szobában, sőt, jut belőlük a konyhába is! - Csinálj végre rendet! - szól mérgesen anya. - Rakd el a holmidat! Az ember mindenütt a te dolgaidba botlik, mert mindent széthagysz! Van énnekem éppen elég dolgom, nem fogok utánad rakodni. Tűrhetetlen ez a rendetlenség! Hányszor mondjam? Légy már egy kicsit tekintettel rám is! Veronka nem érti, mit akar anya. Szerinte elrakodni butaság és teljesen fölösleges. - Minek mindent elrakni, amikor holnap megint szükségem lesz a holmimra? Különben is, rendet csinálni szörnyen unalmas! - gondolja kedvetlenül. - Semmi kedvem elrakodni. Van nekem fontosabb dolgom is. Én nem akarok rendes lenni! És anya többnyire maga teszi a helyére Veronka játékait, amikor már nagyon megelégeli a szörnyű rendetlenséget. Egy szép napon, amikor Veronka megint csak nem aka…

A KISGÖMBÖC

Kép
HETEDHÉT MAGYARORSZÁG MESÉI
Volt egyszer egy kisgömböc, s volt egy asszony meg az ura. A gömböcöt fel szokták tenni a padlásra a füstre, ezt is felkötötték, és mikor a disznóölésből minden kifogyott, azt mondja az asszony a lányának, hogy menjen fel, hozz le a padlásról. Mikor a lány le akarta oldozni, a kisgömböc rákiáltott:
-Mit akarsz velem?
-Megenni.
-Majd bekaplak én!
S bekapta.
Akkor az asszony felküldte a fiát, menjen, nézze meg, mit csinál az a lány ilyen sokáig, hogy még most sem hozza a kisgömböcöt. Azt mondja neki a kisgömböc:
-Tudom, értem jöttél!
Fogta, azt is bekapta.
Odalenn meg már nem győzik várni őket. Fölmegy az asszony, hogy mért nem hozzák már a kisgömböcöt. Mondja annak is:
-Tudom, mért jöttél, értem jöttél. Értem jöttél!
Azt is bekapja.
Vár a kisgömböc, látja, már senki nem jön utánuk, fogta magát, legurult, körülnézett.
-Na, nincs senki a házban? Hát akkor megyek tovább.
Ahogy megy, talál egy disznófalkát, bekapta kanászostul.
Ment tovább, arrébb meg egy marhacsordát talált. …

A MEZTELEN KIRÁLY

HETEDHÉT MAGYARORSZÁG MESÉI
Volt egyszer egy király. Ennek az volt a szokása, hogy minden órában más-más ruhát szeretett volna fölvenni. Mindenféle ruhája volt már, minden órára jutott volna kettő is. Arra ment egyszer két szabólegény. Bekopogtatnak a királyhoz, aztán elmondják, hogy ők tudnak olyan ruhát készíteni, amilyen a királynak még nincs. Ha a király őfelsége megengedné, ők azt megszőnék, meg is varrnák.
Csukják be őket egy szobába, aztán hagyják dolgozni. E az a szövet olyan lesz, hogy csak az láthatja, aki életében még senkit nem csalt meg. A király megengedte. Maga is örült, hogy olyan ruhája lesz, amilyen még nem volt. A két szabólegény pedig a szövőfán külön szobában dolgozott.
Néhány nap múlva a király azt mondja az öreg miniszterének:
-Te még soha nem csaltál meg senkit. Eredj be a szabjólegényekhez, nézd meg, milyen szövetet készítenek.
Az öreg miniszter bement. Végignézte a szövőfát. Nem látott rajta semmit, de nem merte mondani. Kérdezik a szabólegények:
-No, tetszik-é?
-Sz…

A FALUSI ÉS VÁROSI EGÉR

A falusi és városi egér
Sajti városi egér volt. Egy napon aztán elszánta magát, a motorjára pattant, és azt mondta:
-Régen nem láttam vidéki rokonaimat. Ideje, hogy meglátogassan őket.
Amikor végre találkozott Pajtival, falun élő unaokatestvérével, boldogan üdvözölték egymást. Pajti rögtön meg is hívta uzsonnázni.
-Na! Hogy ízlenek a gyümölcsök?-kérdezte Pajti.
-Hát, nem rosszak-bólintott Sajti. -De ha azokra az ínyencségekre gondolok, melyek nálunk a városban találhatók...Öszse sem lehet velük hasonlítani!
-Én nem hittem volna, hogy mindez létezik-mondta Pajti.
-Nos, látogass meg egyszer és majd meglátod!
Sajti belelendült, arról beszélt Pajtival, miylen mesés is a város és milyen nagyszerű ott az élet.
-Mi is jól élünk vidéken-bizonygatta Pajti.-Körülöttünk a természet, itt vannak a barátaink, nyugodt az életünk...
-Eh! A közelébe sem jöhet a városnak!-vágott a szavába Sajti.
Egy idő után elbúcsúzott az unokatestvérétől, főlült a motorra, és visszatért a városba.
Pajti csak arra tudott gondolni…